Talán nem ismersz engem, Uram, az imában gyenge vagyok
Nem sokat láthatsz a templomban, ahol rólad szólnak a dalok
De láthattál odakinn, hol a préri a semmibe veszik
A jószággal törődöm, Uram, s téged áld'lak ha esik.
Csodálom kezed munkáját, hol a kengyelt fű lepi el
Tehozzád bízom, hogy vezetsz, ha majd indulnom kell.
Az ember, a lú és a jószág éjjel ha az égre néz,
Tudja, van egy barátja odafenn; nem érheti vész.
Az öreg karácsony közeleg, eszünkbe jut megen'
Aki értünk adta vérét, hogy szívünkbe béke legyen.
A cowboy nem imára való, Uram, de ha mégis meghallgatol
Annyit áldást kérek csak, amennyit nélkülözni tudol
Ne hagyd, Uram, hogy keseregjünk, hogy a gyermek fázzon
Pihentesd a beteget, az öreget, a gyengét puha ágyon
Áldd meg az utat, 'min járunk, bárhová lép a lú,
És tarts minket oldaladon, ha öröm ér, ha bú.
Láttam bornyat éhenveszni, nem volt csinos látni
Senkit ne hagyj hát éhezni, Uram, Szenteste odaki'
Se embert, se gyereket, asszonyt, vagy lábas jószág félét,
Teszem, ami tőlem telik, hogy megteremtsem az élést.
Vásott kölyök vagyok csupán, s te ezt jól tudod, Uram
De remélem azért eljut hozzád egy 's másik szavam.
Boldog Karácsonyt, azt mondjuk, és remélem Uram, 'hiszed.
Nincs Boldog Karácsonya, ha szabadsága nincs - senkinek.
így még egy kérés, Uram, ha ugyan nem kérek túl sokat
Ments meg egy magot, a szabadság magját a jövő fiainak.
(fordította: Pintér Gábor)
|