Gumilovas: Füstös éjszaka blues
(A Cidritúra)

Hát persze, hogy elaludtam. A busz elment, én kétségbeestem. Sógi nevű haverom segélykérő telefonom után 10 perccel menetkész volt.

Silveradon már nagy volt a nyüzsgés. Már mindenki ott volt, lovat ápoltak, nyergeltek, pakoltak.
Én Rodeo hátán vágtam neki az útnak. Nem jött össze a szekerezés, de megsúgom, nem is bánom. Örömmel vettem, hogy mindkét nap lovagolhatok.

10 lovas: Sheriff, Hamiskártyás, Véres Penge, (Képzeljétek a nyergük hátulján ott a nevük! Csak most vettem észre.) Csikasz, Csuti, Hosszúhomlok, Petya, Realcowboy, Nautilus, Gumilovas.
Ferenc és Őz bevállalták a Rangert. Porfelhő és Szami is autóval jöttek a menet után.

Csodás utunk volt. Jókat röhögtünk, hogy nesztek Cidritúra, ebből se lett semmi.
A Nap hétágra sütött. A szél ugyan megpróbált bennünket elkedvetleníteni, de belátta, sehogyan sem tudja kedvünket szegni, így inkább csak a korai tavasz illatát kevergette, megrészegítve bennünket csípős leheletével.

Egy darabig egyedül lovagoltam. Így akartam. Milyen lehet az? Érezni akartam azt, milyen, ha csak én vagyok és a ló. Bezártam egy kicsit magam, elképzeltem, hogy egyedül vagyok, el-el maradoztam, s semmi mást nem tettem, csak átéltem a magányosság varázslatát. Végtelen harmóniát érzetem aztán eufórikus, mellkast szakasztó szabadságot.
De nem lehet ám sokáig így lovagolni. Hisz ott vannak a társak a barátok s nélkülük minden más. Nem jobb, nem rosszabb, más. Megráztam magam és Petyára vigyorogtam, mert vértatter lovát a megszokottól teljesen eltérően, a ló nyakába dobott szárral lovagolta és olyan földöntúli vigyor ült a képén, hogy azonnal nevetnem kellett.

Kényelmes tempóban értünk oda Orgoványra. Megebédeltünk egy remek kis helyen és irány az úti cél: Walter András Ranch-a.

Meg sem lepődtem rajta, hogy a vendégszeretet itt is jól működik. András lelkesen kalauzolt minket végig birodalmán, aminek határai valahol a látóhatár szélén pihentek. Az utolsó kavics elhelyezése is arról tanúskodott, hogy a ranch gazdája rendszerető, precíz, gyakorlatias és tele van a feje ötletekkel. Ezt bizonyítja a megannyi találmány, praktika: a patkókból készült függönykarnis, vécépapír-tartó, a feszítőzablából átalakult ruhafogas.

4 lovat a boxokban helyeztük el, mert mi papírkutyák bent aludtunk, de a kemény mag egy takaros kis tisztáson ütötte fel táborát s lovaikat magukkal is vitték, hogy szem előtt legyenek.
Beszénáztunk, tébláboltunk még egy pár percet a lovak körül, megnéztük a szállásunkat, de, be kell, hogy valljam, nem nagyon figyeltünk András történeteire, lábunk már sebesen taposta a homokot a kemények táborhelye felé.

A Ranger hátulja már nyitva állt. Csak pakoltunk, csak pakoltunk, az autó mellett már hegyekben álltak a cuccok.

Fellobbant a tábortűz és a bácsikám is megérkezett. Egész napra rábíztam Ferencre, aki hősként védelmezte a hátizsákomat és a benne megbújó Jack bácsit. Mr. Daniels a barátait és üzletfeleit is elhozta magával. Nem jegyeztem meg mindnek a nevét, így inkább csak a gyűjtőneveiken említem meg őket: bor, sör, pálinka.

Hosszúhomlok és Csikasz sátrat kezdtek állítani. András egy nagy bála szénát hozott traktorral és felhívta a figyelmünket, hogy óvatosan járkáljunk pisilni, mert ide szoktatott valami brutálisan nagy vadkant és esetleg az éjjel segédkezni fog egészségügyi sétáink során. Anikóék is megérkeztek. Mivel Ramirez is velük volt, alig találtak meg bennünket.
Egész szépen összegyűlt a társaság, gyors meg is számolom, hányan ültük körül a tüzet. Sheriff, Véres Penge, Hamiskártyás, Csuti, Csikasz, Hosszúhomlok, Petya, RC, Nautilus, Őz, VB Ferenc, Walter, Walter felesége, Walter feleségének a pocakjában ringatózó baba, Anikó, Ramirez, Apple, Porfelhő, Szami, Préridzsó, Boróka és Csibi a vizsla. Utóbbi kipécézte Szamit és csak neki udvarolt.

A bográcsban melegítettünk konzerveket. Ferencnek csak majdnem lett igaza, amikor azt mondta, meglepetéskonzerv, hisz leázik róluk a címke. Csuti konzervjén rajta volt a papír. Csak nem az, hanem valami másik.

Beszélgetés kezdődött, némi szakmai széllel, de annyira nem volt kedvem komolykodni. Inni volt kedvem, szagolni a füstöt, énekelni, nevetni. Jelentem megvolt. Porfelhőtől teljesen elámultam. Nagyon szép, meleg énekhangja van és egy rakás olyan szép népdalt ismert, amit én még csak nem is hallottam. A többiek unszolására és persze Jack bácsi bátorításával én is énekeltem, aztán közösen danásztunk huszárnótát, bluest, minden belefért.
A bogrács újra üzembe lett helyezve, ezúttal forralt bor készült benne. Amit Ramirez sikeresen begyújtott, lilás tűz csapott ki a bográcsból s lángolt az alkohol, ahogy bírt. Az éjjel Jack bácsi számos barátjával és üzletfelével együtt elhalálozott.

Úgy fél egy körül elhatároztuk, hogy aludni megyünk. Hát nem jött össze. Visszamentünk a szállásra. Apple Ramirezt kereste, s Csuti lelkesen felajánlotta, hogy majd mi megkeressük.
Elindultunk Csutival betlehemezni. Vagyis mindenhova bementünk és rongáltuk a népeket. Először is nyugtáztuk, hogy Ramirez megvan, a szalonban beszélget Virággal és Hamissal. Aztán átmentünk Porfelhőékhez. Porfelhő a „legnagyobb örömmel” fogadott bennünket, de végül is nem dobott ki. Elszívtuk a cigijüket, megittuk a sherryjüket, nem hagytuk Szamit aludni, viháncoltunk, egyszóval remekül szórakoztam.
Aztán tényleg elmentünk aludni.

Reggel a saját iszonytató szagomra ébredtem. Nincs mese: fürödni kell. Fél 7 körül kimentem, megfürödtem, felöltöztem.
Rendes körülmények között marha giccses látvány fogadja az ébredőt. Az ablakon kibámulva láttam a hajnali párát felverő ménest, ahogy vágtatott le-föl, körös-körül legelők, tanyák, erdők. Valahonnan a távolból türelmetlen nyerítés. Fúj! (gyönyörű volt)

Elbotorkáltam az istállóba leltárt csinálni. Minden ló megvolt épen és éhesen. Átmentem a keményekhez. Már ébren voltak. Jack bácsi legnagyobb elképedésemre mégiscsak élt. Pár korty múlva azonban végleg kiszenvedett.

Kávét készítettünk, reggeliztünk Közben napvilágra kerültek az éjszaka eseményei, amiből mi már kimaradtunk. Petya szemléletesen mesélte el, hogy éjszaka hová botorkált és mit csinált, Csikasz csak nagyon röhögött. HH állítólag a chillis babtól lett rosszul, Petya HH-tól. Így a teremtés koronái (by Csikasz) kalákában kergették a kisrókát a fák között.

Etettünk, itattunk s útra keltünk újból. Most ha lehet, még jobb idő volt, s bár nagyon álmos voltam még, hamar kinyílt a szemem a világra, hisz olyan helyeken vitt keresztül utunk, hogy nem tudtam nem megcsodálni. Dombokon fel és le, erdőkön, csapásokon keresztül, utakon és mezőkön át. Seregnyi vad volt az ékkő a természet koronáján.

Ismét Orgoványon ebédeltünk, aztán Sheriff átült Ciscora, Apple Broncora, Csuti a kocsiba.
Férfiasan bevallotta, hogy elfáradt. HH és Sheriff kötelet dobtak lovaik nyakába, s azzal lovagolták végig a visszautat.

A lovak kicsit ficánkolósabbak voltak, Szellem és Csikasz szépen kivitelezett mutatvánnyal lepték meg a mellettük elrobogó lovakat: Szellem olyanokat rúgott az égbe, hogy a felhők szétszakadtak, de Csikasz teljesen ura volt a helyzetnek s vidáman vágtatott tovább.
Egyszer mentünk úgy a végén egy isteneset, Rodeo nyakába dobtam a szárat és ő csak suhant suhant, még a szelet is megelőztük olyan volt. (ahogy most ezt leírtam, frankón elsírtam magam)
Hazaértünk.
Köszönöm Sheriff és köszönöm mindenkinek.