Ferenc: A lovászlány
A Kastély békésen pihen az erdõ rejtekében, egy jókora tisztáson. Õsi, nemesi családé, hatalmas, jól karbantartott. Körülötte gondozott virágágyások, precízen ültetett és nyírt kert, távolabb pedig a személyzet szállása és az istállók.
Az alkalmazottak szorgosan tesznek-vesznek a ház körül, a Gróf a teraszon reggelizik. Lelkét átjárja a béke, idegeit bársonyosra simogatja a madárcsicsergés, bõrét kellemesen melengeti a reggeli nap. Több mint ezer évre vezeti vissza családfáját, és meggyõzõdése, hogy a sok-sok õs áldozatos munkájának gyümölcsét élvezi. Ez jó érzéssel tölti el. Megérte.
Ám a madárcsicsergést fokozatosan felváltja egy mormogó, csattanásokkal kísért hang. A kastély ura gyanakodva figyeli az 50 kilométeres bekötõutat, ami felett sûrû, kékes füst gomolyog. Kissé rémülten fordul az inashoz.
- Csak nem a vegyigyárban történt valami baleset?
- Nem gróf úr, a vegyigyár biztonságos.
- Az atomerõmû?
- Nem gróf úr, tudomásom szerint ott minden rendben van.
- Akkor mi ez?
- Arra gyanakszom, hogy ez egy Wartburg.
- Az valami harcjármû?
- Olyasmi. Elképzelésem szerint az új lovászunk érkezik. Magyar. Õk szeretik az ilyen antik tárgyakat.
A személyzet a konyhában gyülekezik a délutáni tea elfogyasztása céljából. Ilyenkor szoktak egy kicsit megpihenni, egyeztetik a további feladatokat, és persze kibeszélik munkaadóikat. Mivel a komornyik a gróf mellett van, az inas mutatja be új társukat.
- Fogadjátok szeretettel új lovászunkat. Magyar.
- Szia, én a szakácsnõ vagyok. Hogy kéred a teát? Mit tegyek bele?
- Vodka van?
- Ti nem fütyülõs barackot isztok?
- Csak akkor, ha nincs vodka.
- Ez valami orosz beütés?
- Inkább finnek mondanám.
- Sajnálom, mi nem szoktunk alkoholt inni.
- Nem baj, véletlenül van nálam egy 2,5 literes laposüveg.
A gróf elfogyasztotta vacsoráját, majd a könyvtárszobában olvasgat egy kis konyak, és egy jó szivar társaságában. A folyosóról érdekes hangok szûrödnek be, ezért kiküldi az inast körülnézni. Az inas hamarosan vissza is tér, némileg ziláltan, arcán rúzsfolttal.
- Na de kérem, hogy néz ki? Mi történt?
- Azt hiszem, hogy a lovászlánynak sikerült beilleszkedni, legalábbis innen úgy tûnt. Népi mondókákat szavalnak, magyarul.
- És mi ez a rúzsfolt?
- A szakácsnõtõl kaptam, karácsonyra.
- Na de még csak május van!
- Ezt én is jeleztem, de a lovászlány szerint túl kukacos vagyok.
- Ezt ki kellett volna kérnie.
- Igen gróf úr, csak akkor éppen a tálalószekrényt egyensúlyozta a bal kezében, ezért jobbnak láttam nem zavarni.
Másnap reggel a házvezetõnõ körbevitte az új lovászt, hogy megismerje a birtokot. Közben a gróf szomorúan várta a reggelijét, amit a beteget jelentõ szakácsnõ helyett az inas készített.
A birtok bemutatásával hamar végeztek, a lovász munkához látott. Befogta a kocsit, és elindult a vadásszal az erdõbe.
A személyzet békésen szürcsölte a délutáni teáját. Már a szakácsnõ is jobban érezte magát, de még elég bizonytalanul mozgott, végül is csak két nap telt el azóta a bizonyos este óta. Egy kis pletyizéssel ütötték agyon az idõt. A szobalány fülig érõ vigyorral fordult a lovászhoz.
- Kocsiztál az erdõben a vadásszal. Mi volt? Veled is kikezdett?
- Ugyan, hogy képzeled? Nem történt semmi ilyesmi.
- És akkor mért van bekötve a szeme?
- Egy ág lehetett.
- És a keze hogy tört el?
- Amikor az ág a szemébe csapott, leesett a kocsiról.
- Aha, és miért sántít? Mindkét lábára?
- Hát, amikor leugrottam a kocsiról, egy kicsit elvétettem.
A gróf szokásos sétáját végezte a birtokon. Szerette maga ellenõrizni, hogy minden rendben van. A gazdasági épületek felõl éktelen lárma hallatszott, ezért arra vette az irányt. Az istálló elé befordulva érdekes kép fogadta. Két felszerszámozott kocsiló, a gyeplõ végén az eléggé megviselt vadász hasal a földön, körben diszkrét romok. Éppen ekkor érkezik a lovász is.
- Mi történt itt?
- Csak elszaladtam egy marhakötélért, a lovak meg kicsit arrébb jöttek, és egy parányit a vadászt is elhozták, akire rábíztam õket.
- Négy kilométer - nyögi a megviselt vadász, fûcsomókat köpködve, de valahogy nem sikerül magára vonnia a gróf figyelmét.
- És a kerítéssel mi történt? Ki döntötte le?
- Az idõ. Kicsit elkorhadt - mondja a lovász, miközben az egyik kezével hátrébb tolja a két lovat, a másikkal talpra állítja a vadászt. Közben a grófnak kigúvadnak a szemei.
- És… és a vadkacsák? Miért laposak?
- Biztos túl mélyre merültek a tóban. A víznyomás lehetett.
Ennek ellenére a lovász sikeresen beilleszkedett. A gróf sokat lovagolt, többnyire magával vitte a lovászlányt is. Mivel õt lekötötték fontos gondolatai, kellett valaki, aki az útra is figyel. Lassan eljött a tél, hó lepte be a tájat. Békésen bandukoltak az erdõben, mikor is a lovászlány lova hirtelen oldalra ugrott, majd elfeküdt a hóban. A lovász egy látványos vetõdéssel ért földet, majd begurult egy bokor mögé. A gróf gyanakodva figyelte, hogy honnan jöhetett a lövés, de mivel nem látott mozgást, megnyugodott.
- Nem szeretem az ilyen vadnyugatos mutatványokat.
- Csak elgémberedett a lábam, gondoltam megmozgatom.
- És a ló?
- Neki is elgémberedett, csak neki kétszer olyan rossz, mert négy lába van.
(2004.01.11.) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
