A Fenyő lakótelep réme
Tegnap Jeszővel éjszakai megfigyelést tartottunk a városközpontban.
Előbb csak azt figyeltük, hogy biztos talajra lépjünk, mert a zenekari buli túl jól sikerült mindkettőnknek, így bizonytalan lábakkal, de biztos elképzelésekkel és hangos értekezéssel ténferegtünk hazafelé.
Épp valami marhaságot meséltem vihogva, amikor a szemem sarkából mozgást vettem észre az egyik fenyő tövében (fenyőfa a központban, ez olyan őshonos).
Abbahagytam a vigyorgást és csendre intettem Jeszőt. Ő persze tovább nyomult, így csak hajszál választott el attól, hogy hasra essek. Kiegyensúlyoztam magam és felhívtam a figyelmét az imént látott jelenségre. Durell-i tapasztalatokkal felvértezve Jesző megállapította, hogy macska és arról kezdett beszélni, hogy azért csak jó lenne egy 80-100 ezer forintos kondenzátor mikrofon. Egy pillanatra kiestem a megfigyelés csendes izgalmából és közöltem vele, hogy a f*szt. Ezen ő persze felbőszült, de közöltem, hogy a lakásunk harmadik emeletén jelenleg két ló álldogál gitárok formájában az állványon.
A nátronlámpa fényében egy fürge kis állat kapaszkodott fel a fenyőre. Rálapult a fatörzsre és felfelé nézett. Aztán feliramodott a lomb közé és az ágak közül vagy egy tucat felháborodott és ijedt galamb robbant ki. Az akció befuccsolt és a menyét (szakszerűen állapítottam meg a fajt, biztosan nem macska, Jesző hülye vagy, ez barna és fehér mellénye van) viharsebesen száguldott lefelé. A talajra érés után megdermedt és hallgatózott. Egész közel voltunk hozzá, így alaposabban meg tudtam nézni. Fiatal állat lehetett, csodálatos kis teremtmény, minden porcikájában ott volt az igazi vadász.
Egy közeli fáról izgatott motoszkálás hallatszódott - nyilván a szomszédok súgtak-búgtak össze, jó lesz figyelni, mert valami történt a Fenyő lakótelep 1-es épületében.
Menyét a legkisebb neszt is azonnal a vacsorájával kötötte össze, amit bizonyára a Fenyő lakótelep 2-es épületében szerviroznak neki. Felrohant és szétzilálta az ágak között megbúvó galamb-kommunát. A madarak méltatlankodva rebbentek szerteszét és felháborodásuk láthatő jeléül körbepiszkították a környéket. Az ürülék bombaként csattant a térköveken, attól féltem, hogy eltalál, de eszembe jutott, hogy David Attenborough-t egyszer egy sirály kakálta le, aminek ő láthatóan örült, mert ezek szerint a madár emésztése teljesen rendben van, lám a tápláléklánc működik, halak vannak, sirályok vannak, éljen.
További megfigyelésünknél a fülünkre hagyatkoztunk; hallgatóztunk, hogy az állat kis körmei karmolják-e a fatörzset, vagy sikerült elejteni a ma esti zsákmányt és elégedett böffentést hallunk-e majd a lombkoronából.
Kaparászás kapkodó zaja hallatszott, nem ejtett el a menyét egy tubicát sem. A jelenet aztán a forgatókönyv szerint zajlott: Menyét lesiklott a földre és várt. Akkor vett észre bennünket, mert Jesző odasúgta, hogy menjünk, mert pisilnie kell. (olyan illúzióromboló; épp azt képzeltem, hogy természetfilmes vagyok, a menyét mindjárt elkapja a galambot, a menyétet egy sas, a sast egy sárkány, a sárkányt egy.... öööö, na mindegy.)
Különben meg a menyét nagyívben tett rá, hogy ott vagyunk, nem érdekelték Jesző folyóügyei sem, már bőszen vágtatott a következő fához: Fenyő lakótelep 3. felöl ígéretes hangok jöttek, Menyét harmadszorra is nekiveselkedett, hogy vacsorát szerezzen. Elszántan rohant, de zsákmányszerző útvonala keresztül haladt az étterem kerti pavilonján. Menyét megrohamozta a kerítést és valami lehetetlen kis résen préselte át magát. (Ha mondjuk másfél méterrel arrébb csörtetett volna, simán elfér a kerítés alatt.)
Menyét ekkor beleveszett a sötétbe, de hallani véltem egy jobb sorsra érdemes galamb utolsó sikoltását.
Boldogan sóhajtottam ki egy wááoooo érzelemtükröző hangot és ránéztem Jeszőre, akire bizonyára ugyanolyan nagy hatást gyakoroltak az események. Hát őt egyáltalán nem hatotta meg a városi vadvilág; már a lakáskulcs után matatott, ehh panellakó, ő sosem fog a természettel egybeforrni.
|