A hétvégi marháskodásról egy pár beszámoló következik

Gumilovas

Marhák!

Olyan százszor kezdtem már hozzá a beszámoló megírásához. Százszor töröltem és kezdtem újra. Képtelen vagyok kerek-egészet írni, képek villannak elő a hétvégéről folyton és vinnyogva röhögök egész nap.

Annyira várom már a képeket, hogy újra és újra átéljem ezt az egész őrületet!

Először is:
Sheriff! Nem kenyerem az ömlengés és tömjénfüst. De olyan sok mindenért vagyok Neked hálás, hogy el sem tudom mondani.
Köszönöm Neked ezeket a remek embereket, akiket Silveradora sodor a sors (nem, inkább szerencse), nélküled biztosan nem lehetnék együtt velük.
Köszönöm, hogy Silveradot, ami a Te álmod volt valaha, megosztod velünk, s a mi álmunkká, álmunk beteljesülésévé tettél.

Na, kik is voltak ott? Sheriff, Véres Penge, Hamiskártyás, Vegeta, Aniko, Ranger, Devil Girl, Piaffe, Dieter, Fakó, Filly, Jackline, Zsolti, Sac, én.

A szombati marháskodás egész jó volt. Sokat bénáztunk az biztos, de sikerélmény is volt elég. Nem gyötörtük túl sokat a párákat, hadd pihenjenek, inkább elmentünk ebédelni és délután kilovagoltunk egy kicsit.

Gyönyörű időben lovagoltunk. Beszélgettünk, viháncoltunk, Sheriff mosolyogva nézett bennünket, épp Anikóval bohóckodtunk lovaink hátán s arról kezdtünk el beszélni, hogy egy pár éve még milyen betoji voltam, s hogy mindenkinek voltak, vannak félelmei, de nagyon sokat fejlődtünk már, többek között Sheriffnek köszönhetően elképesztő helyzetekbe keveredünk mindig, de már nem rettenünk meg semmitől. (Remélem!)

Hazafelé tartottunk, Sheriff mondta, hogy már nem megyünk nagyon. Aztán úgy elhúzott, mint a vadlibák délre. Jííííhááá, utána!!! Átszáguldottunk a hatalmas réten, mint a szél. Hű, nagyon jó volt!

Aztán… hehe… na, igen. Most mit írjak? Egyhangú állításaink szerint Devil Girl virslijében lehetett valami. Megvacsoráztunk és aztán egyszer csak elszabadult a pokol. Vegeta hozott egy üveg Hubertust és még akkor nem volt semmi. Csak a virsli után…

Mindenki kijött a kocsma elé és táncolni kezdtünk. Én Dietert tanítottam az általam ismert egyetlen „táncra” (jó megfigyelő), aztán Jackline tanított egy csoportos ugri-bugrit és mi lelkesen utánoztuk, aztán meg Anikó és Vegeta balettoztak (!) és aztán Piaffe, Hamis meg én is. Le-föl dobáltam a hab testemet és ennek az lett az eredménye, hogy a nemtom hányas lépésnél eldőltem. Á, tehetségtelen vagyok, mondtam és átszellemülten visítani kezdtem valami zenét, ami épp ment.

Az egész este a kocsmából ki-be szivárgással telt, hol kint ment az állatkodás, hol bent. Megnéztem a felírásomat, hogy miket ittam, nem is sokat, de a feljegyzés szerint (felírás: 11 28 nemtommilyen sört iszom) 11 óra 28 perckor végleg elvesztettem a fonalat.

Minden tudásomat bevetve mutattam be a tenyértáncot, a Hair asztalontáncolását, a Rasputyin nótára az orosz kartáncot. Úgy látszik, minél többet iszom, annál többet tudok! Egy enyhén félreérthető fénykép tanúsága szerint a nagy ugrálásban hanyatt estem, de ez csak azért volt, mert a fenekem nem tudta legyőzni a gravitációt.

Persze pasikról is beszélgettünk, és én ismét megosztva hatalmas élettapasztalatomat, elmeséltem egy egyébként pusztán csak bájos történetet a páromról, amiből a többiek csak ennyit jegyeztek meg: p*nci p*nci. Innentől ezt kurjongatták.

Ranger népszerűsége percről percre nőtt egyenes arányban az elfogyasztott sör mennyiségével. Dietert is szeretjük, de ő azzal volt elfoglalva, hogy Shrek babérjaira törjön és egy-egy szem arany színűre pingált földimogyoróval a fülében rohangált.

Anikó lelkesen magyarázott valami pasiról, hogy de jó lenne, meg még annál is jobb, aztán határozottan felszólította Rangert, hogy éjszakára zárja magára az ajtót mert csúnya vége lesz.

Sac könyvéből az is kiderült, hogy kár fél órát fogalmazni a mondókánkat, ha azt egy pasinak címezzük. Csak tőmondatok és egyenes beszéd. Gyorsan mondtam is Rangernek: Holnap marhák lovagolsz!
Azt sem tudom mikor mentünk aludni.

Reggel, ahogy magamhoz tértem már röhögtem is. Nem vagyunk normálisak az fix.

Még alig éledtünk fel, Zsolti már hívott is, hogy vettünk-e festéket a marhák jelölésére. Mi va'? Ez komolyan gondolja. Akkor ma mégis csak lóra ülünk.

Zsolti megjött, hozott egy spray-t, összevakartuk magunkat és elindultunk a lovakért. Megint kicsit bemelegítettünk az erdőben és aztán irány marhákat jelölni.
Életemben ennyit nem röhögtem, mint ezen a hétvégén. Picasso meg sehol sincs Zsoltihoz képest.

Az egyes sorszámú marha festése még jól sikerült, de aztán a kettesnek pont egy fürgelábú állatka jutott, így Zsolt, miközben a marha el-el száguldott mellette, mindig valamit ráfújt. Így a kis termetű, ám villámgyors bika úgy olvasható, hogy a 2251-es sorszámot viseli innentől szőrváltásig.

Aztán bedöglött a fújóka így kitalálták a fiúk, hogy a kocsiban van zöld színű sebfertőtlenítő spray, az tuti lesz.
Aztán én is bementem a marhák közé és villámgyorsan ráfújtam az összesre a számot. Nem tökölünk, kezdődik a játék.
A fiúk kiosztották nekünk az 1. és 8-as számú borjút. Világrekord idő alatt betereltük őket. Juhujj! Siker.
A 2-es számú (2251) borjú különösen agyafúrt. Nem fél az embertől és a lótól, simán áttöri magát a legkisebb résen is.
Szűk egy órát abajgattuk a jószágokat, aztán lenyergeltünk.
Azon gondolkodtunk, hogy Sheriff vajon melyik lovak után fog bennünket kötni, miután meglátta a zöld színű marhákat. Addigra ugyanis mindegyik a fejétől a farkáig szép élénk zöld színű lett.

Most épp az öntapadós sorszámokat készítem a marháknak, kipróbáljuk majd, beválik-e.

Na lényeg a lényeg: imádlak benneteket b*zi lovasok!

Sheriff

Nem tudom mit riogatjátok a nagyérdeműt? Nem volt semmi különös a hétvégén Silveradon.
Csütörtökön összeraktuk Dieterrel a team penning karámot. Olyan kis semmiségnek gondoltam első ránézésre. 13:00-kor kezdtük, s azt terveztem, hogy még edzünk egyet napnyugta előtt. Majdnem így is lett. Szombaton már alig kellett igazgatni rajta, ekkorra már majdnem készen volt.

Pénteken érkezett Ranger, Anikó, Devilgirl és Gumilovas, akik Dieterrel, Fakóval és Fillyvel kiegészülve valahogyan elütötték az időt az este folyamán. Alighanem bemelegítettek a hétvégére. Szombat reggel ugyanis nagyon elnyűtt lelkivilágról árulkodó szemekkel figyeltek kifelé a fejükből. A terelésre időben megérkezett Piaffe Dalnok hátán és Vegeta lószállítóval.

Délelőtt team penninget játszottunk. Igen játszottunk. Mert a Fieracavallin látott teljesítményekkel (26 másodperc alatt három borjú kiválasztása 30-ból és beterelése a ketrecbe) csak a bocijainké volt összemérhető, a mienk nem. Ezek a bocik verték az olaszokat. Fürgék voltak, mint a gyíkok. Mi meg csak kerestük a fogást rajtuk. Szórakozásnak első osztályú volt, de az nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a sportnak az űzéséhez is sokat kell dolgozni lónak, lovasnak egyaránt. Olyan másfél órát tereltünk (nagy jóindulattal megnevezve a tevékenységünket), majd elmentünk a Nyúlházba ebédelni. Jó kis kaját ettünk.
Délután túráztunk egyet. Az se volt rossz, csak nagyon rövidke. Ide már Sac is becsatlakozott. Örültem neki. Régen lovagolt már a társaságomban. Egykor nagyon jókat lovaztunk együtt. Mosolyogva néztük vele Gumilovas és Anikó lóháton történő birkózását. Játszottak. Megpróbálták egymást lelökni a nyeregből. Saccal felemlegettük, hogy anno mindkét csaj milyen kis nyuszi volt. Gumilovas reszkető szájjal meredt a lovára felülés előtt, Anikó meg a Klumpa-túrán nem volt képes átevickélni Sárkánnyal egy közepes árkon. Most meg? Itt lökdösik egymást le a lóról ügetés közben, Gumilovas eszik, iszik, énekel, alszik, cigizik a lovon, Anikó meg egy kézbe vette a szárat, a másikba fogta a cigijét és egy igen meredek partoldalon ereszkedett le olyan flegma képpel, mint akinek a világ legtermészetesebb dolga ilyen akadályok leküzdése.

Másnap reggel felhívott Zsolt, hogy beszámoznák a borjúkat, mivel az előző nap gondot okozott a megkülönböztetésük. Mondtam, hogy jó, számozzák. Amikor délután kimentem a tanyára megdöbbenve tapasztaltam, hogy a borjúk zöldek. Tetőtől talpig. Gumilovasék olyan ötven méter távolságról, a beindított autójuk mellől kérdezgették, hogy nem haragszom-e? Mi történt itt? - érdeklődtem. Hát, nem teljesen megy még ez a borjú jelölés - közölték. Volt olyan borjú, amelyik a 2521-es számot viselte. Plusz festékes volt a feje teljesen és a farka is tövig. A lábairól nem is beszélve. Szerencsére nem a Zsolt által hozott Neolux sprayvel dolgoztak, hanem viszonylag gyorsan kopó antibiotikumos sprayvel.

Most éppen beteg vagyok. Elkaptam valami rohadt vírust, s igazi macsó férfiként küzdök a kórral.

Vegeta

Részletes ajánló a Marhák napja c. magyarul (és németül) beszélő, 4 felvonásos operett-western-balett-dokumentum vígjátékhoz:

1) Marhák napja
2) Sheriff-féle túra-light
3) MARHÁK éjszakája
4) Borjúk kódolása

Szereplők: Sheriff, Véres Penge, Hamis, Anikó, Ranger, Devil, Gumi, Piaffe, Dieter, Fakó, Filly, Jackline, Zsolti, Sac, meg én

1) Marhák napja
Minden normálisan indult. Szombaton összecsomagoltam a jószágot és 9 körül gyanútlanul nekiindultam a Siveradoban "marhák napja" álnéven megrendezett team-penning hadgyakorlatra.
Akkor még nem tudtam semmit...
Megérkezésemkor már mindenki a legendás csordát hajkurászta a karámban, így én is gyorsan beüzemeltem Bendegúzt. Először a karámon kívül fürkésztük, hogy csinálják a nagyok, mert Bende még sosem látott ilyet. Aztán Sheriff azt mondta: na gyerünk! Hát mentünk. Talán Piaffe díjlovával, Dalnokkal alkottuk meg a legesélyesebb debütáló csapatot
Bendegúz vagy nagyon jó megfigyelő, vagy valahol olvasott a boci-suttogásról, nem tudom, de baromira élvezte, sunyi füllel robogott utánuk.
Jó móka volt! A bocik nem voltak beszámozva (még), így a forgóik számától és irányától kezdve a szarvuk hosszúságáig mindenféle ismertetőjellel próbáltuk őket megkülönböztetni. Az alábbi mondatok hangzottak el mindeközben, a legváltozatosabb sorrendben:
- Melyiket?
- A legnagyobbat!
- Nem az a legnagyobb!
- De!
- Szerintem nem!
- Válaszd le a barnát!
- Mindegyik barna!
- Ez nem fehér!
- Ez csak félig fehér!
- Nem látom milyen színű, tiszta sár!
- Ne arra!
- Ne erre!
- Ne engedd ki!
- Ne engedd be!
Stb.
Nagyon jól szórakoztunk, de a bocik iszonyú elszántak voltak és nem állt szándékukban a karámba vonulni. Mindegy, terelem rózsát terem...majd még gyakoroljuk.

Kemény ám a kobboj élet, meg is éheztünk a nagy munkában. Egy vendéglőben ebédeltünk, ahol a pincérnő gondolatait kifinomult lakberendezői érzékünkkel hamar sikerült összezavarni, amikor az asztalokat a terem közepén átlósan, a szimmetria harmóniájára fittyet hányva és a bejáratot eltorlaszolva összetoltuk, hogy a munkacsoport együtt ehessen, hisz egy ilyen szakmában fontos a csapatmunka
Miután megebédeltünk, a dzsip platóján napozva visszamentünk, hogy meglessük, hogyan ül fel Hamis először Inkára.


2) Sheriff-féle túra-light

Inkára nem ült fel végül Hamis, mert túl retkes volt a ló (tudjátok, Hamis olyan kis piperkőc lány )
Viszont elmentünk kirándulni egyet. Jó sokat nyargaltunk, jött velünk egy japán túristalovas is (ranger), aki nyálas referencia felvételeket készített susnyásban, naplementében, vágta közben, tüskés bokrok alatt, és élveztük, hogy a nap így el volt tájolva (részeg volt szerintem, tuti nem így tervezte a januárt)
A lovak hirtelen tavaszi fáradsága miatt Sheriff azt találta mondani: "visszafelé már nem lesz ilyen hajtós". Majd visszafelé, miután a hajunkat visszaillesztettük a fejünkre, Vili dalmatára visszakerültek menetszéllel elhagyott pöttyei és összekoordináltuk a szerteszét szaladó lovakat, azt mondta: "hát jó lovasok vannak, meg a lovaknak is kell néha egy kis gyors vágta" Naná, ezt mindenki tudja. Meg azt is, hogy ha elhangzik a "ne jobbra! Egyenesen!" parancsszó, akkor tuti, hogy egyenesen egy áthatolhatatlan, sűrű, sötét erdő van...vagy egy betonfal .


3) MARHÁK
Leszállt az est. Sheriff VP-vel hazament (valamit megérzett szerintem), és kezdetét vette a nagy pótszilveszteri értékcsökkenés...A folyamat valahogy tőlünk függetlenül zajlott, egyszercsak azt vettük észre, hogy:

Sac arról magyaráz, hogy a férfiak csak a tőmondatokat értik.
...ranger nem érti.
Dieter füleiben aranymogyoró csillog.
Anikó egy naptárral táncol.
Sok virsli van az asztalon.
Gumi azt mondja P*NCIPU*CI.
...aztán sokan mondogatjuk, hogy P*NCIPU*CI (???)
Balett lépéseket (arabeszk, döniplié) gyakorlunk Anikóval.
...majd mindezt tanítjuk is.
...diákjaink száma nő.
Fakó a DJ.
Devil értetlenül mered poharára, ahol azelőtt Hubertus volt.
Fillynek két copfja lesz.
...Hamisnak is két cpfja lesz.
...aztán mindenkinek 2 copfja lesz
...még ranger-nek is.
körtáncot gyakorlunk és pucsítunk, Jackline az oktató.
Sok virsli kerül az asztalra.
Piaffe a padon műbikázik (de nem esik le).
Piaffe Dieter nyakában reining-et gyakorol.
...Piaffe nem tudja megfogni a megbokrosodott Dietert és a tó felé vágtatnak.
Anikó figyelmezteti rangert, hogy zárja magára az ajtót, ha szűz akar maradni.
Ranger kisurran cigarettázni EGYEDÜL és azt mondja: "ide se jövök többet"
Gumi az asztalon Hair-t énekel (á ge-ge-gegegege-gegegege-gegegege-gegegege).
Autentikus orosz táncot gyakorolunk.
...Gumi elfekszik...ranger elfekszik...elfekszem...mindenki elpihen hanyatt.

(az ezután zajló nagyon korhatáros eseményeket még azoknak sem meséljük el, akikkel történt )

És hogy mi történhetett, máig sem tudjuk. Azt viszont határozottan cáfolom, hogy a virsliben lett volna valami, mert abból én nem ettem! Szerintem egyszerűen csak a körülmények áldozatai lettünk.
Utolsó emlékem az estéről: az ágyban ülök és a suttogás haladóknak (szuggesztív hipnózis, telepátia) módszerével próbálok rávenni egy pókot, hogy távozzon a küszöbről, mert addig én nem tudok aludni. Valószínűleg működött, mert elaludtam...vagy sosem volt ott.


4) Borjúk kódolása

Vasárnap reggel a szemünk helyén nyíló keskeny réseken át döbbenten szemléltük az éj leple alatt készült fotókat (Fakó egy orv paparazzi!): nem lehet! Ez nem így volt! Itt nem azért fekszem a földön! Ezt töröld! Ezt töröld! Ezeket töröld!!!!! Ez jelszavas galéria lesz a képtáron!
Még a sokk hatása alatt csörgött a telefon és Zsolt türelmetlenül kérdezte, ugyan vettünk-e már spray-t?! Értetlenül álltunk a problémához: volt erről szó? mikor? lehet, hogy vettünk?
Aztán végül magára vállalta, hogy beszerzi.
Zsolt férfi (=tőmondatos) logikával az autós felszerelések polcán nézett körül és büszkén megjelent egy 700°C-ig tűzálló, az autók alvázvédelmére kifejlesztett spray-vel. Azt mondta, majd a szőrváltásnál lejön és nem is olyan mérgező.
Sheriff itt elkövetett egy hibát: elhitte.
Mi fölnyergeltük a lovakat és nekiláttunk. A munka során próbáltunk logikus szisztémát vinni a jejölésbe és irányelveket fektettünk le, amelyeket aztán sajnos folyvást módosítani kényszerültünk az események előrehaladtával:
- tereljük őket egyesével a karámba és Zsolti lefújja
- tereljük őket kettesével a karámba, mert úgy nyugodtabbak lesznek és nem rohannak ki a rácsok között
- tereljük mindet a karámba
- szorítsunk be inkább a sarokba néhányat
- szorítsuk be mindet
- szorítsuk be amit sikerül
- kész a 2-es! a francba, ennek a másik oldalán tényleg 1-es van??
- javítsd ki egysre. 21 ??? A fenét 212!
- 2122...
- használjuk a hámosító spay-t inkább és javítsuk át zöldre a fekete számokat
- fújd az oldalára, hogy lássuk
- fújd a hátára, ha eléred, ott is jó
- inkább Gumi fújjon
- fújjuk őket, ahol érjük
- a hatos kimaradt...

Legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem tudtunk egy határozott kis-sort vagy nagy-sort létrehozni a bocik számából. Születtek viszont prím számok, a binális kódok, talán még pí is...Matematikus legyen a talpán, aki elszámol nyolcig ezeken a kis marhákon. Ők meg csak néztek ártatlan arccal és nem értették, miért jobb most, hogy zöldek lettek tetőtől-talpig...igazából már mi sem értettük. Nem baj, majd talán tavasszal, szőrváltáskor újra lehetőséget kap Zsolti és a team.

Hát, ez valami marha jó volt!!!!!

Anikó

MAAAAAAAARHÁÁÁÁK!!

Péntek estére letisztultak a dolgok: nem visszük Ramit, Rangerrel megyünk le este Silveradóra, amikor végeztem a munkával. Hát a szokásos módon elúsztunk a lapzártával s 10 óra körül végeztem a levilágító stúdióban. (A terv az volt, hogy 7-kor végzek és legkésőbb 9-re lent vagyunk.)
Nos, éjfél után érkeztünk meg... Filly és Fakó elég kókadtan ücsörögtek a kocsmában, egyedül Gumilovas pörgött. Gyorsan bedobtunk egy sört, majd még egyet. Megbeszéltük a világ dolgait, szexuálisan zaklattuk egy táncos-színész barátomat telefonon, majd mint aki jól végezte dolgát elmentünk aludni.

Másnap reggel nyergeltünk, lóra ültünk és kimentünk egy fél órás körre a tanya körül, hogy bemelegítsük a lovakat a marhaterelés előtt. Gyönyörű idő volt, napsütés. A rövid kör után hatalmas lelkesedéssel vetettük magunkat a marhákra.
Mi nagyon jól szórakoztunk, a marhák is: össze-vissza rohangáltak, sose arra, amerre kellett volna.
Baromi jót játszottunk. Lenyergeltük a lovakat, elmentünk ebédelni a Nyúl-házba. Végignéztem magunkon, amikor beülni készültünk Sheriff autójába: mindannyiunkon rojtos chaps, kalap, büdös lovas gúnya. Megjegyeztem: "Nagyon komolyan nézünk ki!" Gumilovas ezen 20 percig röhögött, nem értem mér?!
Ebéd után valahogy lóra kecmeregtünk és mentünk egy jót. Sheriff messziről szemlélt bennünket, mint elégedett édesapa a büdös kölkeit, meg is kérdeztem hogy mér jár külön utakon, ennyire büdösek volnánk? Aztán jött az ominózus beszólás Gumitól és tőlem:
"- Legyen ez a Meleg-túra!" - mondám.
"- B.uzi lovasok!" - kuncogta GL.

Jajj, nagyon jót lovagoltunk! Fel is vettem videóra egy vágtát, nemsokára feltöltöm.

Gyönyörű alkonyatban értünk vissza a tanyára. Beültünk a kocsmába. Zenét hallgattunk, mindenki a kedvenc Operettes színészeimet fikázta. Én meg 2 percenként sértődtem meg és röhögtem fel, felváltva.
Aztán jött az ominózus búgatóporos virsli. Devilék tudhattak valamit, mert amint elfogyasztották elhúztak mint a vadlibák Bp. irányába. Kb. fél óra elmúltával elszabadult a pokol.
Az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban lett egyre jóképűbb a társaságban tartózkodó 2 azaz kettő úriember.
Mielőtt végképp elveszítettük volna (mi szinglik) az önkontrollunkat, elmentünk aludni.
De azért figyelmeztettem Krisztiánt, hogy jobban teszi, ha magára zárja éjszakára az ajtót, mert ki tudja...
Egyébként eléggé töredékes emlékképeim vannak az éjszakáról. Az megvan, hogy Vegával balettoztunk, és baromi sokáig törtük a fejünket egy balett-szakkifejezésen, de még másnap sem ugrott be. Volt ott: pordöbrá, padeburé, zsöté, dömiplié, grandplié, arabeszk... csak a szoté nem ugrott be!!! Szerintem az vót az, Vega!!
Utána Gumi ropott asztaltáncot a Hair ihletésére, orosz guggolós táncot és a Macskajaj zenéjére valami délszláv népitáncot.
Devilnek van egy felvétele, amint a Jingle Bellt ordítja Gumilovas... hát nemtom. Én nem tenném fel, mert Olívia abban a pillanatban kiábrándul az imádottjából.

Na, a másnap reggel... hű. Mire én letámolyogtam, már mindenki az asztalnál ült. Égnek állt az összes hajszálam - elfeküdtem ugyanis. Találtam egy egyszerű megoldást: a fejemre húztam a kalapomat, így az arcomból is kevesebb látszott kicsit. Magamhoz vettem egy bögre kávét és egy csomag csokis biszbaszt. Az volt a reggelim. Meg még egy bögre kávé.
Utána az előző nap eseményeit ismételtük, nyergelés, bemelegítő kör (láttunk egy őzet, Zsolti!!!) majd irány a bocik. Hát szegények!!! Hogy azoknak mindenük zöld lett, mire végeztek Gumiék, az enyhe kifejezés. Én nagyon bízom egy esőben...
Ja, már nem tudom, hogy minek a hatására kérte meg Krisztián a kezemet. (Valószínűleg valami nagyobb ütés érhette a fejét szegény fiúnak...:-) De feltette a kérdést még reggeli közben, hogy: "Hozzámjössz?" Én egy nagyon határozott nemmel válaszoltam, ezt utóbb megbántam, s próbáltam visszavonni... késő volt.

Mivel vasárnap kevesebben voltunk terelni, kettesével oldottuk meg a dolgokat, és így is nagyon jól ment!! Csak attól rettegtünk, hogy mi lesz, ha Sheriff meglátja a bocikat... meglátta. Nem szólt hozzánk, nem is köszönt, csak a pisztolyára csúsztatta a kezét... de amikor megtudta, hogy lemosható a festék megkegyelmezett.

Gyönyörű napsütésben punnyadoztunk estig, amikor hazaindultunk... Ranger még elment egy körre a két vendéglovas társaságában, habár saját bevallása szerint nem volt kedve lovagolni. Ekkora kamu dumát!!! És engedélyt kért, hogy elmehessen. Megvárom-e? Hát mivel péntek este ő várt rám röpke 4 órát, elengedtem. Hadd lovagoljon.

Sheriff, ennyi marha még az életben nem volt Silveradón, mint most hétvégén!!!

Kicsi Huszár kommentárja

idézet:

---

Eredeti szerző: vegeta:
Gumi az asztalon Hair-t énekel (á ge-ge-gegegege-gegegege-gegegege-gegegege).

---

Végre valaki! Sokszor láttam a filmet, de egész a mostanáig nem értettem a szöveget.

Ranger

Megvannak a képek eljutatom Anikóhoz és mindenki sírva vigyoroghat rajtuk.

Nekem rémálom volt a hétvégém. Kiéhezett amazonok támadásait kellett kiállnom. Ami első hallásra még kellemes kötelességnek is tűnhet, de ugye tudjuk gombócból is megárt a sok.
Mielőtt bárkinek is meglódulna a fantáziája, nincs mit meggyónunk. Miután Dieter hazament egyedül maradtam hím nemű és egy színházi naptár férfi színészein magukat feltüzelő hölgyek ígéretet tettek, hogy rám törik az ajtót. Ami persze elmaradt.

A terelés marha jó volt. Három fős csapatokban, két-két borjút kellett becserkészni. Fürgék voltak a borjak és nem, az az automata magától a helyére menős fajta. A csapatok nem volt könnyű dolguk és bizony előfordult, hogy a team munka helyett mindenki magán akcióba kezdett és mindegyik lovas az általa kinézett borjúval viaskodott. Na, de senki sem született team-peninges. Nyárra már tereljük a marhákat és nem csak futunk utánuk.
A borjazás és az ebéd után belevetettük magunkat a Csáky erdőbe. Jó volt ismét barátokkal együtt lovagolni ezen a gyönyörű vidéken. Az idő nagyon kegyes volt szinte tavaszi.
Kaptam egy kamerát Sherifftől amivel csapnivaló felvételeket készítettem, megmosolyogtak ,hogy úgy nézek ki mint egy lovas japán turista. De szerencsére a többiek fotói nagyon jók lettek.
Este a mindenki megőrült. Mi a vacsorára elfogyasztott virslit okoltuk, de az tény, hogy a sör is szép számban fogyott. Az egész díszes b.zi lovas társaság hól kint hól bent táncikált. Anikótól és Vegától balett leckéket lehetett venni, Gumi tenyér és össztáncot tanított, Filly úgy énekelt torkaszakadtából, hogy másnapra berekedt, Dieter fater a fülébe dugott arany mogyorókkal próbálta hallását megóvni a maradandó károsodástól és a hátára kapott Piaffal futott körbe a tó körül. Gumival megpróbáltunk előadni egy orosz néptáncot, azt a guggolva előre lábdobálóst, mire Gumi dobott egy hátast. Mivel nem volt a koreográfia része a térdünket verdestük a nevetéstől. De ez az egész hétvégére jellemző volt. Rég szórakoztam ilyen jól.
Másnap azt hittük Sheriff puskával kerget ki minket Silveradoról a nonfiguratívra sikeredett marha számozás miatt. De hülyék vagytok legyintéssel elintézte a dolgot.