Égben járó

Emlékül Lenkének

Ne sírj, olyan szomorú leszek, ha sírni látlak. Nekem jó itt, itt vannak a haverok, itt van a fiam is. Sokat beszélgetünk. Ha látnád a helyet ahol most vagyunk! Nincs istálló, nincsenek kötelek. Emberek? Vannak. Bár nem találkozunk mindegyikkel. De valaki mindig van itt. Nem nagyon tudom ki ő, csak érzem, hogy jó ha itt van. Simogat a keze, a hangja. Néha jön egy öregember is. Ő mindig Kavalhoz jön. Ráncos arcáról lefutnak a könnyek, de aztán reszelős kacaja messzire száll. Kaval ilyenkor majd kiugrik a bőréből. Errefelé házak sincsenek, kerítések sem darabolják szét a mezőket. Mert, hogy az is van ám. De még milyen! Szügyig érő haragos zöld fűben lépkedek, a fák itt hatalmasak, hűs árnyat adnak. A patak vize tiszta, harmatos, és a színe! A legragyogóbb kék ég színével vetekszik. A levegő illata futásra késztet. Lábam nem érinti a földet, szinte úszom a levegőben és olyan boldogság tölt el, mint régen, ha veled voltam. Ó, most megint sírsz? Összeszorítja a szívem az emlékezés. Jól vagyok, csak Te hiányzol nagyon. Otthon minden rendben van? Sokat gondolok Rád. Meg Banditára is. Olyan hirtelen történt minden, el sem tudtam búcsúzni tőle. Nagy már? Biztosan. Amikor megszületett, emlékszem, pici buksiját hogy nyomta követelőzően hozzám tejért epedve. Talán ha egynapos lehetett, amikor Bekecs kutyával versenyre kelt a karámban. Kis buta-suta futással kacérkodott a kinti világgal, majd egy nyuszitól megrettenve rohant vissza hozzám. Igen, sokszor eszembe jut, az, amikor először találkoztunk. Nevettem rajtad, milyen túláradó örömmel fogadod jöttömet. Aztán büszkén cipeltelek át a fél megyén, látjátok emberek? Itt van Lenke és kis lovasa! Szépek vagyunk? Ugye! Az első este a tábortűznél. Éjjel hálózsákban bukdácsolva botorkáltál oda hozzám, nagy barna szemedben csak a tűz fénye tükröződött. Vagy mégse? Azt hiszem láttam benne a fényt, ahogyan tekinteted átölel. Boldog voltam s vagyok most is, ha eszembe juttok. Szép volt az életem, nekem szebb élet jutott mint itt pár társamnak. Elkeserít, ahogyan elbánt velük az a komisz lenti világ. Én még örülhetek, mert volt egy jó pár gyönyörű évem. De itt van Athosz. Egy szörnyű balesetben halt meg 25 társával együtt. Felborult az a kamion, ami a vágóhídra vitte őket. A sors furcsa fintora. Aztán Gerendás, a hatalmas herélt. Őt egy akadály nyársalta fel egy versenyen. Borzalom. Manka, csikója születésekor halt meg. Bonifác azért pusztult el, mert nem volt mit ennie. És még sorolhatnám neked. Ó, hogy el ne felejtsem, itt van Calypso, a fekete póni. Amikor meghalt már olyan öreg volt, mint az országút. A gazdája – egy pici lány – nagyon megsiratta. Cal hosszú, boldog kapcsolatukról sokat mesél. Jaj, nem akarlak elkeseríteni. Már minden rendben van. Boldog vagyok, végtelen utamat járom fent az égi legelőkön. Kérlek vigyázz Banditára és ne felejtsd a te nagy szürke barátodat sohase.