Vegeta: Emberszemmel

Én ugyan nem írok lovakról, mindenki arról beszél úgyis. Unalmasak vagytok, de tényleg. Szóval, bár utálom az embereket, ez a 4 nap számomra most kénytelen kelletlen róluk szólt. Nem kedveltem meg jobban ezt a fajt...   

Csütörtök (semmi ló)
Nyávogással telt. Nem vihetem a lovam, minek menjek, mit fogok csinálni egész nap, egyáltalán minek élek és van-e élet a tatár után, nem bírom az italt, fáradt vagyok, meghalok, utálok mindent és mindenkit. Aztán Anikó felhívott, hogy hogy állok, mikor indulunk. Én? Hova? Nem megyek!
Kb 8 körül találkoztunk a Petőfi hídnál. Anikónak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy menjünk el Bényére, a mamájához (halkan megjegyzem, ez ugyanaz a hely, ahol a legendás Bujdosó-féle szíverősítő barack-nedü alapanyaga is honos), tegyük le ott az ő autóját és menjünk tovább Silveradora együtt. Így is lett. Miközben sajnáltam magam intenzíven, érfelvágós zenéket hallgattam hangosan és készültem egy rémesen unalmas és szomorú, ámde annál hosszabb hétvégére, követtem Anikót és egy több ismeretlenes egyenletet igyekeztem megoldani: ti. hogy vajon ha 1 napja világít az üzemanyag szintet jelző lámpa a műszerfalon és egy nap alatt átlagosan 80 km-t megyek, az autóm pedig 9 liter gázolajat fogyaszt, de most vontattam is vele, tehát többet, és a km óra állása éppen 820, a tank pedig 89 literes, valamint a Monor és Bénye közötti útszakaszon a benzinkutak száma átlagosan 3/0, valamint nincs egy vasam se, mert a szomorú hétvégére kért fizetéselőlegemet elkobozta az állatorvos, akkor vajon mi a valószínűségi indexe annak, hogy aznap megússzuk a kannás-gyalogos túrát Pilisre...vagy Albertirsára. Picit félni kezdtem, de Anikót csak akkor hívtam fel, amikor már biztonságos távolságban voltunk az egyetlen nyitva tartó monori benzinkúttól. Hadd aggódjon ő is egy kicsit. De Anikó nem egy beszari nő.
Megérkeztünk Bényére aztán, kicsit csalódott is voltam, hogy minden ilyen simán ment. Anikó mondta, hogy szerinte álljak be a kertbe…hmm…ez már gyanús volt. Alig fél óra és egy tálca sütemény után elindultunk Silverado-ba jó vásáros módjára, merthogy ez a nő 8 táskát, villanypásztort, hűtőtáskát, kutyát-macskát-zabigyereket bepakolt úgy hogy én már azelőtt nyergekkel és saját váltóbugyikkal, zoknikkal elkezdtem tölteni a teret a járgányban.

Na, a lényeg: szokásunkhoz híven 9 körül (= 12.23)  megérkeztünk, igen jó volt a hangulat. Nem csináltunk semmit, gubbasztottunk, boroztunk, nagy tételben fogyasztottuk a különböző típusú dohányárut (rákos, impotenciás, halálos, terhes nős, környezetének ártó) és ahogy így üldögéltünk, egy idő után már nem lepődtünk meg semmin. Például, hogy Anikó nagyokat nyög, sóhajt és néha felsikolt a padon, ami valószínűleg a hátára nőtt masszőrnek (Menches) volt köszönhető, aztán emberek kerültek ruhástól a tóba, és testhezállóban jönnek ki onnan, Szabóka feje kezd kiegyenesedni (remélem ez nem csak a bor hatása volt)...egyszóval alakult az este. Aztán sátrat építettünk.
Aztán (18) 

Péntek (még mindig semmi ló)
Semmiképp nem akartam látni, ahogy elindulnak a lovak, félő volt, hogy újra hisztizni kezdek, amiért nekem Überbende hátát be kell cserélnem a vásáros autóra, a jó homokot pedig a göröngyös aszfaltra.
Persze nem sikerült a tervem. Annyit egyszerűen nem lehet egy élet alatt sem aludni, hogy lekéssem azt a csapatot, amelyikben ranger benne van. Nem kapkod el semmit. Volt képük 11-ig ott téblábolni a felnyergelt lovakkal, miközben mi megpróbáltunk reggelizni, meg hátat fordítani az egésznek. Aztán elindultak végre, közben ez az empatikus alkatú cowboy még megbízott egy igen tisztes és felelős feladattal: ÉN bonthattam le a sátrat!
Aztán meglódult végre a gépkaraván is, Öreg Bölény elvitte az én kocsimat, én pedig megnyertem a Rangert (autó) a  megrakott lószállítóval, mert ha Bölényt lekapcsolja a rendőr E jogsi hiányában, mit mondok Adriennek.
Már majdnem minden simán ment, bár ahhoz képest, hogy azt gondoltam az autóm egy lusta traktor, Öreg Bölény a határon autózott vele (ha véletlenül egyszer Bölény azt kérdezné tőletek, hogy elvigyen-e, azonnal vágjátok rá, hogy pont másfelé mentek, vagy vigyetek hányózacskót és valami erős tárgyat, amit lehet szorítani útközben) Szóval vásároltunk éppen, amikor Ramirez telefonált. Nos, ez az az esemény, amikor valamennyiünkből páni aggódás tör elő, hogy a földkerekség vajh mely pontján szakadt meg nála a tér-idő continum). Ram fura, olykor megmagyarázhatatlan koordinátákat szokott megadni, többnyire senki sem érti hogyan kerülhetett oda. Ezúttal az történt, hogy visszament Silveradora (de minek?) és most nem tudja hogy kell jönni, várjuk meg. Mit tehettünk, a barátunk. Üldögéltünk az árokparton, előttünk egy vásáros terepjáró, egy lószállító amiben egy felfújt gumimatrac is utazott többek között, körmöt reszelgettünk nőiesen, dohányoztunk, a helyi szokásokat figyeltük, például, hogy egy 2 éves, járni még csak alig tudó kisfiú már harmadszor megy vásárolni nylon zacskóval a kezében. Valaki kérdezte tőle a boltban, hogy gyalog van-e? Vajon mire gondolhatott?
Begördültünk aztán a lóbarátokat üdvözlő molinó alatt, meghatódtunk. Páran lézengtek csak. Úgy döntöttünk, iszunk egy sört a sátorállítás előtt, hova rohanjunk.  Marha lassan telt az idő és olyan meleg volt, úgy éreztem, a szemem belefolyt a fülembe. A lovasok csak nem akartak megérkezni, franc se tudja merre jártak, talán a Sheriff-féle rövidebb úton. A sör tette vagy az unalom, nem tudom, de bennünk egyszer csak feltámadt az alkotókedv: állítsuk fel a sátrakat. Aniko, Dev, én. Három sátor, 3 hülye nő, aki önállóan küszködik egy-egy sátorral és a lépten-nyomon szétugró tartó rudakkal. Szőke látvány lehettünk, mert hirtelen a semmiből megjelent egy férfi, furcsán nézett ránk (volt is miért), majd megkínált házipálinkával. Nem mertük elfogadni, mert mi lett volna a sátorállítással, de legalább kiderült, hogy ez a férfi bizony Furioso, aki ettől kezdve gyakorlatilag ahányszor láttam, kínált valami folyékony, ámde annál erősebb vitamint. Közben rájöttünk, hogy manufaktúrában jóval egyszerűbb és gyorsabb a sátorépítés. Ahogy kész lett és végignéztünk az eredményen elfogott valami meghitt, családias érzés: Silverado lakótelep a pusztában. A lakások egymástól 10 cm-re, a karámok tövében, jó szomszédokkal, a szomszédból áthallatszó neszekkel...hát nem otthonos?
Lassan megérkeztek a csapatok is. Nagyon mocskosak és elgyötörtek voltak, ingmintára pingálta őket a nap, nagyokat kurjongattak, de aztán többségük elfúló hangon csak annyit tudott mondani: örr, sör, víz, meg ilyesfajta szomjas szavakat.
A nap hátralévő részében kipihentük a sátorépítést, az utat, az önsajnálat okozta fáradságot, aztán kipihentük a pihenést, az alvást és pihentető sörökkel pihentünk. Aztán ebben el is fáradtunk.
Még jó, hogy pont megérkezett MM, aki a díjugrató vizsgája élményeit osztotta meg velünk (lehet, hogy lesz fotó). Mondtam is neki, hogy kobakos kurzusra nem megyek Bronco-ra.
Eltelt a délután, aztán megettük az esti lángosunkat, amit a végén 100, aztán 50, legvégül 0 Ft-ért osztogattak. Még gubbasztottunk kicsit a romantikus tűz formás parazsa mellett, amit aztán Ramirez talpig indiánban, napszemüvegben, Kozsónak álcázva összerondított egy batár nagy ormótlan fatörzzsel, végül elmentünk szunyálni.
A lakótelepen is csöndesedett mindenki. Szinte idillinek mondható volt a hangulat, Sheriff-ék nagy sátrából ütemes morgás hallatszott, tudjátok, a farkasok távoltartása végett, meg is hatódtam, hogy törődik velünk ő még álmában is, innen-onnan halk beszélgetés, egyenletes szuszogás és mind egy emberként mondtunk egy trágár miatyánkot, amikor valamelyik nyüves gebe vonyítva a fejünk mellé trappolt. Meg akartam fordulni a sátorban, mondván, inkább lábtöréssel vigyenek kórházba, mint ennek koponyaalapi változatával, vagy szétloccsant agyvelővel, de aztán ehhez is lusta voltam. Bronco fel akarta falni ugyanis Rashid-ot és ennek nyomatékot is adott mindannyiszor. Többször véltem hallani Bronco-t rekedt hangon, hogy "kitépem a májad" meg hogy "vedd le a mocskos patádat a csajomról te kis közel keleti senki". Bronco talán nincs tisztában saját származásával, mindenesetre Rashid reggelre meg volt törve csöppet.

Szombat (ló is)
Nem nevezném pihentetőnek az éjt, de az azt követő nappalt még annyira sem. Persze nem pihenni jöttünk, tudom, de hát öregszünk azért, olykor már kifogásokat is keresünk. Gumi elfogyasztotta jól bevált kamionos reggelijét (sör, hamburger), a többiek wellness-kolbászt ettek, én kicsit sopánkodtam, hogy egy kiszáradt sajtos pogácsával kell fedeznem a reggeli energia szükségletemet, aztán Chilly megszánt 2 friss kiflivel, a kocsiban meg találtam sajtkrémet némi mikro-organizmussal, de túl voltunk rajta. Voltak versenyek, sok ló, viszontláttam pár nyerget, amit tőlem vettek, ennek örültem, voltam a toi-toi-ban (meglepően kevéssé volt gusztustalan pl a Szigeten megszokotthoz képest. Nem volt büdös, csak nem szabadott belenézni, mert a szaracénok támadtak azonnal)...szóval stresszesen telt megint a délelőtt. Ebben az aktív semmittevésben úgy elfáradtunk, hogy Anikóval kialakítottunk egy kis pihenő sarkot az árnyékban, de pár perc múlva megszállták a kiterített hálózsákot más megfáradt barátok is, lőttek az alvásnak. Valahol a padok környékén fetrengtünk éppen, talán söröztünk, de nem biztos, amikor Poros egyszer csak megszólított: azt kérdezte, van-e kedvem indulni a CART-ban. Volt. Megbeszéltük, hogy Sheriff, Apple, Csavargó mellé beszállok negyediknek. Örültem nagyon. A délután többi része a változatosság kedvéért megint a punnyadás és persze a várakozás jegyében telt, mert a CART rajtja elkezdett nyúlni. Közben megnéztük, dicső-macsó kovbojaink miként űzik a vadat (kemény, mindenre elszánt kis borjúk voltak ám), nyeltünk port, kisült a zsírunk a napon, permanensen pótoltuk az elpárolgott folyadékot (a ráncaink miatt, kizárólag), megcsodáltuk Rosi képeit. Aztán bealudtam egy padon és mire felkeltem, senki nem volt a közelben, viszont meglepően sok lovas toporgott a CART startja előtt. Megkerestem Porfelhőt, hogy megyünk-e akkor és melyik lovat nyergeljem. Azt mondta, amelyiket a karámban találom, lesz ott valahol nyereg is, kerítünk kantárt aztán iparkodjak, mert mindjárt indulunk. Kánkánt leltem a karámban egyedül. Felnyergeltem, valaki hozott kantárt is, Virág pedig mondta, hogy jó kis ló, már ültek rajta 4-szer. Hmm. Kedves csikó egyébként, csak amint 5 méternél távolabbra próbáltam vezényelni a karámtársaitól, pánikban robogott vissza közéjük. Mindegy, unalmas is lett volna valami tanult, fegyelmezett lovon ülni, Bendegúz után nem sok meglepetés érhet. Na, a lényeg a lényeg, úgy döntöttem, nem akarok kérni tőle semmit, hiszen még nem is tudná teljesíteni, de majd a Sheriff-Abdul páros után elbóklászik. Így is lett. Esetlen még a mozgása és feszeng kicsit, ha beleülök a hátába, ezért kicsit könnyítve utaztam a kiscsajon és teljesen jól működött. Nem bakolt, nem nyüglődött, csak a lepkéktől félt és a hirtelen mozdulatokkal kellett vigyázni, például ha elhajoltam egy ág elől vágta közben, rögtön átugrott az elejével, de nem tűnt fel neki, hogy a keresztbe-vágta nem természetes jármódja a lónak.
A CART nagyon jó móka volt egyébként. A lötty kávé melegen komolyan finom volt, az aranyat pillanatok alatt kimostuk (tényleg, ki tette el? Én is kérek belőle!). Az egyik kedvenc jelenetem a konzerves akadálynál volt. Bosszankodtunk éppen, hogy kiforgattunk minden táskát, de konzervnyitó bizony sehonnan nem került elő. Sheriff aggódott, hogy fogjuk így kinyitni, én aggódtam, hogy mi van, ha a konzervben löncshús van és mindenkinek ennie kell belőle. Aztán Sheriff fogott egy bitang nagy eszközt, nekem úgy tűnt elefántölő kard, vagy mamut-boncoló tomahawk. Kérdeztem mi az? Azt mondta...hm...hát kés. Aztán egy határozott mozdulattal egyszerűen levágta vele a konzerv felső részét...ja, ja kés, mi?
De milyen finom epret kellett ennünk, komolyan, RC, rendes tőled, hogy számoltál a vegákkal. Visszatérő dialógus volt aztán a következő is:
- Hányas csapat?
- Hatos.
- Mi a nevetek?
- Hatos csapat.
- OK, de ami a nevetek?
- Hatos csapat.
- A csapat neve?  (próbálkoztak keresztkérdésekkel is)
- Hatos csapat.
- hmm...na mindegy. A feladat a következő...

Élveztem nagyon. Lovon valahogy nincs meleg, kevésbé vagyok éhes és szomjas, meg egyáltalán, jó volt na, Sheriff köszönöm a táncoslábút. Senki ne mondja meg Bendének, hogy megcsaltam, főként egy kancával, elég indulatos egy pasi.
Estére sokan lettünk. Megérkeztek Májkiék, a Midnight Boogie és végre összefutottam egy csomó emberrel, akik nappal is ott voltak, de valahogy elkerültük egymást. Biztos klikkesedtek . Mondjuk kicsit felhúztam az orrom, amikor Foltoscsikó is rajtam kereste Ramirezt, de túl leszek rajta. Van, hogy kiderül, csak egy silány másolat vagy, ezt el kell fogadni.

Az Aranyplajbász. Én teljesen megfeledkeztem róla. És komoly meglepetés volt. És annyira jófejek vagytok, de tényleg. Nagyon örülök ennek a díjnak és köszönöm, főként, hogy én amilyen büdös gyökér vagyok, elfelejtettem a határidőt, így lecsúsztam a szavazásról. Azt kérdezitek, milyen irodalmi díjasnak lenni? Hát, tündéreim, állat jó. Mondhatni mesésen codálatosz, felemelő és magasztos. Majd írok róla egy esszét Gratula a többi aranynak is (nekem kicsit bundagyanús ugyan, hogy egy családon belül több díjat is kiosztottak, de hát...  )

A line dance egyszerűen überfasza* volt. Ez a Gumicsaj ha nem lenne, kifaragnám kaucsukfából. Mondjatok még egy embert, aki vagy 50 illuminált állapotú, vagy született botlábú lovast sorba állít, elhallgattat, majd rábír arra, hogy poharát félretéve, tüdejét nem kímélve szívja magába a sűrű porfelhőt, emelgesse a lábát, koncentráljon a koreográfiára. Hol Dieterrel, hol Zsoltival ütköztem frontálisan, de annyira jól szórakoztam, hogy hej. Idegen pl pont előttem taposta a homokot és még el is képedtem, hogy hát egy pasi azért nem szokott ilyen gyorsan belejönni, de rájöttem a trükkre: Sac is benne volt az oktatócsapatban (így könnyű).
Kicsit fájt, hogy a 6-os csapat az első 7-ben sem volt benne, pedig ha láttátok volna Sheriffet lasszózni! Esélye sem volt a fabikának. De az este akkor is végleg szétrombolta a negatív tekervényeket a fejemben. Jeszőék nagyon jól játszottak, fergeteges jót buliztunk. Ha valaki látott esetleg egy rövid ideig búsuló juhászként, az csak átmeneti volt és magánélet, márha van nekem egyáltalán olyan.
3-4-ig rangerrel lóőrségben voltunk. Körbejártuk őket, a többsége feküdt. Szerintem ők is line danceltek, de a lényeg, hogy nem volt semmi gáz velük. Kb 10 emberrel együtt végignéztük a tűz mellett, hogy kiábrándítóan világos lesz, rácsodálkoztunk egymásra és többen kölcsönösen megjegyeztük, hogy "de szarul nézel ki" aztán elvonult mindenki a maga lakótelepére.
Aztán (18)

Vasárnap (otthon az én lovam)
Címszavakban: afterparti (18). És beszélgettem végre Palominoval. Aztán megjött a Kicsi Huszár. Elég későn indultunk haza Anikóval, aki a Kistehén tánczenekar egy remekművét erőszakolta a lejátszóba. Hát mit mondjak, köszönöm neki, mert önszántamból valószínűleg soha az életben nem jutottam volna hozzá ehhez az élményhez

Otthon a melegvizes zuhany alatt azon elmélkedtem, miközben a Woodstock fekete erecskékben folyt a fülemből, orromból és a körömkefe is beszólt, hogy valójában, ha jó mélyen magamba nézek, nem is utálom annyira az embereket. Vagyis utálom, dehogynem, de ha a megfelelő kombinációban és a megfelelő időben fogyasztom őket, akkor egész elviselhetőek.

Sajnálom viszont, hogy nem találkoztam tötö Zsóval, Ikácskával és utólag is elnézést kérek mindenkitől, akire feltűnően bambán bámultam mondjuk a sörcsap előtt a sorban.

na, jövőre ugyanott. Addig lezsírozom a lovammal, hogy a ha megint cserbenhagy, vegetariánus kolbászt csinálok belőle.







*überfasza: felső fokú melléknév. Jelentése: mocskos jó, istenkirály. Eredete nem tisztázott, de egy bizonyos Gumilovas által került be a köztudatba a 20. század végén és használatos a mai napig.