Mi lovasok
Amikor reggelente homlyos szemekkel munkba igyekszem, tallkozom egy emberrel. Tudom a nevt, tudom hol dolgozik. Egy tvoli ismers. De amikor ksznnk egymsnak, az lmos tekintetekben megvillan egy pajkos szikra, szemnk mondattalanul mondja ki, hogy egy vrbl valk vagyunk. Lovas is, n is. s ezt csak mi tudjuk, s ez bennnket lthatatlan szllal kt ssze.
elsk kztt volt, akiket versenyezni lttam. A mai napig emlkszem szeld szavaira, ahogy a lovaival beszlt. Neki mesltem el az lmnyeimet, aprlkosan s buzgn, gy ahogy egy butuska fruska meslhet csak a lovakrl.
Meg az az regember is, akivel csak nhanapjn futok mr ssze; is gy nz rm, s n rmosolygok nmn. Mellette elhaladva a pillanat rsze alatt trnek el azok a trtnetek, amik vele s velem trtntek.
Mert az az egyetlen pillanat, amikor tekintetnk tallkozik, az a pillanat mesl. Kpzeletnkben lpteink patk lpteinek hangjt kopogjk a jrdn s orrunkba ismers illatok szaladnak. Flnk hallani vli a reggeli zajokon tl a boxajt csattanst, a csendes, a visszafojtott szavakat. Testnk jra tli az izgalom libabrs rzst. Eszembe jut, s tudom, nekik is eszkbe jut egy-egy villans a kzs lmnyekbl. Villans? Hiszen nap mint nap, rrl rra tolulnak a kpek lovakrl, lovaglsrl, a ruhmat tkutat szlrl, a rejtett erdei utakrl, egy j let szletsrl.
Az reg emberrel egyszer egytt virrasztottunk t egy jszakt, vrva, hogy a szrke kanca vilgra hozza csikjt. A boxba alig lttam be, s az reg egy kisszket hozott nekem. A szobban tet ittunk s az llatorvossal beszlgettnk kzben. Ha beszlgettnk, de inkbb csendben voltunk s csak a gondolatok zakatoltak, rohantak bennnk. A virrasztsombl alvs lett vgl s hajnalban egy j let bredt velem egytt.
A reggeli kv illata vgl eltrli az istllillatot s a telefon knyrtelen hangja, ha csak egy rvid idre is de kizi az emlkeimet.
|