"Nyargal�" legend�ja, avagy hogyan tal�lkoztam �n a L�val?

Ahhoz, hogy a kedves olvas� �rtse t�rt�netem, n�h�ny m�lt b�li dologgal kell kezdenem, mely megvil�g�tja balga lelkem akkori l�nyeg�t, ami nem kis meglepet�st hozott �letembe. Kezden�m onnan, hogy vil�g �letemben vonzottak a technikai dolgok �s meg voltam gy�z�dve arr�l, hogy csup�n az emberi kishit�s�g �s a kreativit�s hi�nya az, mely megakad�lyozza az embereket abban, hogy b�rmit, azaz sz� szerint b�rmit �nmagukt�l megtanuljanak, feltal�ljanak, vagy elk�sz�tsenek. Els�k�nt a k�zd�sportok ter�n alkalmaztam ezt a „csalhatatlan” szeml�letet. Megmutatt�k – lem�soltam. Sokszor, �jra �s �jra ism�teltem – j� eredm�nyeket �rtem el. Ezzel a szeml�lettel �lltam neki az aut�k tuningol�s�nak, a rally versenyz�snek, mely abban az id�ben egy kis technikai ismerettel �s egy „reszel�vel” t�nyleg csod�kat m�velt az el�z�leg tot�l k�rosra t�rt 1200-es Lad�n. Akarom – teh�t m�k�dik! A k�vetkez� l�p�s az ejt�erny�z�s volt. „�gy kell hajtogatni, a t�bbit meg megoldja a gravit�ci�” - mondt�k. No akkor ez sem bonyolult. P�r sz�z ugr�s �s az erny� mindig tette a dolg�t. Belekezdtem a s�el�sbe. Gondoltam „a kunkori v�ge kell, hogy el�l legyen, azt�n majd lesz valahogy”. Lett. Egy id� m�lva a l�cek is engedelmeskedtek a fels�bb hatalomnak, azaz a rajtuk �ll� hatalmas Egomnak. Egyszer azt�n a „Lengyel piac” egy sark�ban tal�lkoztam egy �russal, aki 9500 Ft-�rt �rult egy komplett orosz b�v�rfelszerel�st. „Nosza, akkor holnapt�l b�v�r leszek” gondoltam. �gy is lett. Egy-k�t uszodai pr�ba �s „r�j�ttem” minden tr�kkre. Kicsivel k�s�bb nyitottam egy b�v�riskol�t, mely komoly elismerts�gre tett szert n�h�ny �v alatt – de ez most mell�kes. Eddigre m�r biztos voltam abban, hogy ez �gy megy mindennel. Ha igaz�n akarom, akkor gyorsan r�j�v�k arra, hogyan is kell azt csin�lni. A sok okos meg magyar�zzon, akinek akar. �n �stehets�g vagyok!

�s itt t�rt�nt valami.
Kedvesem – m�ra feles�gem – �desapja komoly m�lt� �s h�rnev� lovas ember volt, aki hivat�s�nak tekintve a lovak vil�g�t, akkoriban m�r csak saj�t lovard�j�t vezette – oktatott, b�rtartott, �s mindent csin�lt, ami csak ezzel j�rhat. Mivel �gy gondoltam, hogy ez is „j�pofa dolog lehet” sokszor nyaggattam a nejem, hogy „menj�nk m�r ki ap�dhoz nyargal�szni kicsit”.
- Idi�ta vagy! - hangzott a v�lasz. Ha ap�m ezt meghallja, r�d hajl�tja a kar�m rudat. Fogalmad sincs, mir�l besz�lsz!
- Mi�rt? Mi ebben a bonyolult? L�ttam �n a TV-ben. �gy kell csin�lni �s megy ez mag�t�l – mondtam �s k�zben id�tlen�l imit�ltam egy lovas mozg�s�t, amint az sarkanty�zza a lovat.
- Te egy igazi h�lye vagy, ez nem olyan, mint a b�v�rpalack, hogy azt teszel vele, amit akarsz – mondta valami olyan megvet�ssel, amelyet m�g nem l�ttam az arc�n. A L�nak lelke �s szabad akarata van. Ezt �rted? Fel tudod fogni?
- Am�g r� nem �l�k – j�tt az �vek �ta m�k�d� v�lasz, mire � csak legyintett �s fak�pn�l hagyott.
�gy ment ez j� sok�ig. �n nyargal�szni szerettem volna, � meg egy �pelm�j� f�rjet. Addig-addig, m�gnem egyszer csak feladta, �s a k�vetkez�t mondta:
- Rendben! De! Nem megy�nk ap�mhoz, mert ekkor�t nem �gek veled. Keres�nk egy lovard�t, ahol m�g nem is hallottak r�la, mert ha megtudj�k, hogy te vagy a veje, abb�l iszony� balh� lesz.
 

�gy is lett. elment�nk egy idegen lovard�ba, ahol nagyon kedvesen v�rtak minket. A feles�gem �ppen ecsetelni kezdte, hogy �n egy kicsit t�bbet gondolok magamr�l �s lovas tud�somr�l, mint a val�s�g, de nagyon rendes gyerek vagyok, �s ha valami h�lyes�get mondan�k, n�zz�k el nekem, hiszen nem tudom mit besz�lek. Szeg�ny nagyon f�lt. L�tszott az arc�n, hogy komolyan agg�dik miattam. „Nem lesz ez �gy j�” gondoltam. M�g valami geb�t adnak al�m azt�n 15 perc poroszk�l�s vagy k�rbe-k�rbe futkos�s ut�n mehetek haza. �n lovagolni akarok, v�gtatni, nyargalni, kint a szabadban! Az a valami! Ezzel a hozz��ll�ssal pedig a majr�sokat, b�n�kat �s �ri lovasokat p�tyolgass�k! Ez�rt k�zbel�ptem �s a lov�sz fi�hoz fordultam:
- Figyelj! �n szeretn�k egy rendes lovat. Nem egy amolyan virslinek val�t, hanem egy olyat, ami v�gtat, nyargal mint a sz�l. A sr�cnak egy kicsit elkezdett r�ngat�zni a szem�ld�ke, mint a Motk�nynak a J�gkorszakban c�m� rajzfilmben. L�ttam, ahogy a keze r�szorul a kar�m f�j�ra �s nagyon akar mondani valamit, de nem teszi. Majd r�m n�zett �s egy mosoly futott �t az arc�n.
- J�. Rendben. Kapsz egy ilyen lovat.
- Ja �s m�g valami! – mondtam. �n nem poroszk�lok itt k�rbe-k�rbe. Terepen akarok lovagolni, mint az a csoport – �s r�mutattam egy akkor k�sz�l�d� 10 f�s t�rsas�gra, akik l�that�an m�r r�gi lovasok voltak.
- Ne! Ne! Fi�k! K�rlek, ne engedj�tek! Nem tudja mit besz�l! Err�l besz�ltem nektek. Esze nincs hozz�, hogy mit akar! – szaladt oda a feles�gem az addigra m�r t�bb f�re duzzadt szem�lyzeti mini �rtekezlethez.
- N�lunk a vend�g az els� h�lgyem. – j�tt a v�lasz. Ahogy az �r �hajtja. Ebben a hangban volt valami fagyos, de ilyet m�r hallottam m�skor is, �gy nem igaz�n zavart.
- Ja, �s m�g valami! Egy �r�ra nem megyek ki. Legal�bb kett�t akarok – toldottam meg.
- H�������t persze. A kett� alatt j�val t�bb �lm�nyben lesz r�sze, mint egy alatt. – j�tt a g�nyos v�lasz.
Eddigre m�r mindenki ott volt a szem�lyzetb�l, mint a kesely�k a d�gn�l �s l�tszott rajtuk, hogy v�rj�k a kiv�gz�st. „V�rjatok csak! Lesz itt csod�lkoz�s!” – gondoltam.
- �lt�l m�r lovon? – k�rdezte egy m�sik lov�sz.
- Nem, de l�ttam TV-ben, hogyan kell csin�lni. �gy tanultam meg mindent, ez sem lehet nehezebb.
Csend lett… Volt aki egy fintor ut�n elfordult, volt aki felr�h�g�tt, volt akinek a szem�n l�ttam, hogy keresi a gan� h�ny� vill�t. Sebaj! �n most nyargalni fogok egy parip�n! Ti meg csak lessetek!
- Ja! Egy dologban kellene a seg�ts�getek. Arra pontosan nem eml�kszem, hogyan is kell felszerelni az �l�st meg a kapaszkod�t a l�ra. – fordultam hozz�juk.
Ekkor elszabadult a pokol. S�rva, ny�sz�tve r�h�g�tt mindenki. Volt, aki a has�t fogta, volt, aki a kar�mot rugdosta k�nj�ban. Csak az a szerencs�tlen, aki velem szemben �llt, az nem mert hahot�zni. Fuldokolva a visszafojtott nevet�st�l sarkon fordult �s csak annyit mondott:
- Ezt m�g meg tudjuk oldani…… a t�bbit viszont neked kell!

Egy-k�t perc ut�n el�ker�lt �s azt mondta:
- Jobbra az utols� boxban… Az lesz a lovad.
Nosza m�r szaladtam is �s �reztem a szabads�g �z�t, ahogy eggy� v�lva a l�val, r�teken �s erd�k�n �t sz�guldok mint a sz�l. Amikor a boxhoz �rtem, kicsit megtorpantam, mert lovam nagyobbnak t�nt, mint amekkor�nak a kar�mban l�tszott �s �rezhet�en komoly er� fesz�lt a pontosan fel�m poz�cion�lt h�ts� fut�m�v�ben. Lassan beosonkodtam a jobb oldal�ra – gondoltam „majd kedvesen megsimogatom”. Ekkor hirtelen jobbra l�pett �s �reztem, hogy azonnal felken a falra. Nem volt ki�t! Gyorsan leguggoltam �s m�s menek�l�si �tvonal nem l�v�n �tl�ptem a m�sik oldalra.
- Ballr�l! Mindig ballr�l te…. – hallottam kintr�l egy m�ly megvet�st t�kr�z� hangot.
- „Sebaj! Ennyi belef�r. Ez k�l�nben sem volt benne a filmekben.” – nyugtattam magam, �s megfogtam azt a valamit, ami r� volt k�tve a fej�re.
- „Gyere megy�nk” – mondtam �s elkezdtem h�zni kifel�. De nem j�tt. Gyere m������r te d�g! De nem. Semmi. 600 kil�t csak nem a has�n kell kih�zni? Ez biztos beszorult! M�g jobban h�ztam! Siker! Elford�totta fej�t, r�m n�zett, majd hirtelen visszar�ntotta azt, �n meg beestem a j�szolba. „Ez er�sebb, mint hittem – jutott eszembe. �s m�g be is van szorulva – nem lehet m�sk�nt”.
- H�! Hah�! Beszorult a lovam, nem b�rom innen kiszedni – ki�ltottam seg�ts�get rem�lve. Rettent� nagy r�h�g�s odakinn. Mi�rt is? Beszorult. Van ilyen. Nem?
Megj�tt a lov�szfi�.
- �gy! – �s feltartotta h�velyk �s mutat�ujj�t, majd ezzel a k�t ujj�val megfogta a l� szersz�m�t – ugyan egy kicsit m�shol mint �n, de ez biztos l�nyegtelen – halkan csettintett a nyelv�vel �s azzal a k�t ujj�val kikorm�nyozta a lovat a boxb�l. „A m�sik h�rom ujja k�z�tt biztos volt valami csemege, amiatt ment vele a gebe. Csak az lehetett, mert k�l�nben nekem is ment volna” – gondoltam.
- Itt van. �lj fel! – mondta, �s �tadta.
Innen az eny�m vagy! Most felpattanok �s v�gta! Bele l�ptem a kengyelbe, megfogtam a nyerget �s fel akartam rugaszkodni. Ebben a pillanatban a l� elindult. Lassan, �ppen mindig csak annyit, hogy ne tudjak elrugaszkodni �s komikusan egy l�bon sz�kdeljek mellette. Addigra a t�bbi lovas �s a vezet�j�k sz�pen l�ptett k�rbe-k�rbe az udvaron. R�m v�rtak. R�m v�rtak �s neveltet�s�knek megfelel�en reag�lva a helyzetemre vagy s�rva-ny�sz�tve r�h�gtek, vagy egy�tt �rz�en mosolyogtak. Kicsit kezdett g�zosodni az �n�rzetem.

- Nem kell betolni! Nem l�tod, hogy m�r megy? – sz�lt be valaki. (Iszony� r�h�g�s...)
- Ki visz, kit? – j�tt a m�sik.
- �gy m�gy v�gig? Nagyon f�raszt� lesz! – sz�lt a harmadik

Z�poroztak a mondatok!
- V�lts l�bat, mert elkopik a jobbos!
- J� ez! Innen nem esel le!

Az egyik j�indulat� lov�sz megkegyelmezett, megfogta a lovat �s feldobott. Fent voltam! Igen, ez m�r rendben van. Megkapaszkodtam a sz�rban �s elkezdtem keresni a l�bammal a jobbos kengyelt. Ekkor egy iszony� r�nt�s! A l� lehajolt, �n meg el�re cs�sztam a nyak�n eg�szen a fej�ig. Ha nem lett volna f�le, vagy s�r�nye – fogalmam nincs mibe kapaszkodtam meg – biztos, hogy lesz�nk�zok a nyak�n �s pof�ra esek. A l� legelt. „Eszik!!! Most!!! Ez egy pof�tlan j�sz�g! Mi�rt most? Megyek lovagolni! H����! �rted mit mondok?” – d�h�ngtem. Azt�n fejjel lefel�, seggel az �gnek lassan visszam�sztam a nyeregbe.

Ecseteljem milyen volt a t�bbi lovas hangulata, vagy sejteni lehet? Nem lehet! Volt, aki k�t k�zzel kapaszkodott a lova nyak�ba, annyira r�zta a nevet�s, hogy majdnem leesett. De �n fent voltam �s tanulva az el�z� apr�s�gb�l, biztos k�zzel fogtam a gyepl�t �s hat�rozottan �ltem a nyeregben. �szre sem vettem, hogy a csoport elindult kifel� a lovard�b�l �s m�r csak magamban szeml�l�d�k nagy b�szk�n az udvarban.
- „Te nem nyargalsz ut�nuk? – sz�lt az egyik sr�c.
- De, de – mondtam. Na, gyia! – �s megr�gtam lovam oldal�t.
� meg csak �llt. Azt�n lehajolt �s legelni kezdett. H�! Gyia! Naaa! Hee! H�heh�! – pr�b�lkoztam a k�zismertnek v�lt m�dszerekkel. Cs�ptem, paskoltam, haraptam r�gtam, cib�ltam �s r�ngattam, de semmi. Annyit el�rtem, hogy m�r nem legelt de elkezdett idegesen topogni �s forogni. „Nem �rtem mi�rt nem megy?” n�ztem k�rbe seg�lyk�r�en.
Egy �les f�tty hangzott a lovard�n k�v�lr�l – a terepvezet� volt. Lovam felkapta fej�t �s boldogan futni kezdett. „Hib�s ez a l�! Ez z�ty�g! Z�ty�g �m, de nem is kiiiicsiiiit ����uuuu����. �r isten! Ez iiiilyen magaaaaasb�l naaaaagyon gyors! Hol a leveg�ben voltam, hol meg valamelyik k�pa �l�n csattantam azon a k�t �rz�keny pontomon, ami nem igaz�n �l�sre val�. Cs�sztam jobbra-ballra, el�re-h�tra, a kengyel kiakadt �s k�zben megl�ttam a lovarda kij�rat�t. Egy kis kapu n�lk�li r�st a lovarda oldalker�t�s�n, ami ut�n r�gt�n egy k�t m�ter m�ly, h�rom m�ter sz�les, igencsak komoly akad�lynak kin�z� �rok keresztezte utunkat. Ugrani fog! Nem! Belemegy! Ugrik! J�zus! Hol a f�k? ������!!!!! ........
 

Belement. Az alj�n j�l kit�masztva mag�t. �n meg megint a f�l�be kapaszkodom! Megy ki! Cs�szok! Hol a foganty�? Kiesett! A nyereg sincs meg. A farka, vagy valami, de mi? – kapkodtam a megold�sok ut�n. Fogamat a nyeregk�p�ba m�lyesztve �t�leltem a l� segg�t – vagy minek h�vj�k? – �s ki�rve az �rokb�l visszak�zd�ttem magam a b�szke lovas poz�ci�j�ba.
Innen l�p�sben ment�nk. �n a sor v�g�n, a t�bbiek el�ttem. Be�llt a nyugalom. L�ptett�nk �s a lovam pontosan azt tette, amit akartam, ment a t�bbiek ut�n. �gyes vagyok �n! – gondoltam. Majd megint �n lettem a c�lt�bla.
- H�zd ki magad! Le a sarkat! Be a hasat! Tartsd a sz�rat! �gy �lsz, mint aki besz…t! Ne l�gy merev! Sarkad!!! Mondom, tartsd a sz�rat! Most j�! Mondom �n hogy menni fog! – gondoltam.

Ekkor egy �temes hang el�lr�l azt ki�ltotta: �get�s!
�s a sor eleje belekezdett abba a lek�vethetetlen z�ty�g�sbe, ami m�r az el�bb is komolyan megviselte a f�rfiass�gomat. L�ttam, hogy beugrik a m�sodik l� is, a harmadik �s �gy tov�bb. Mindj�rt �n j����v����k! – �s m�r itt is volt. �gett�nk. Pontosabban csak a l�. �n pattogtam, mint egy ping-pong labda. A nyereg mindig akkor j�tt f�lfel�, amikor �n visszafel� zuhantam. �s soha nem oda, ahol k�nyelmes. A kengyel kiakadva, �n el�l-h�tul. Megj�rtam a Magyar V�ndort. Ek�zben billegtem �s pr�b�ltam magam visszah�zni azzal, ami a kezemben volt. A l� meg m�g jobban z�ty�g�tt, s�t m�g jobbra-ballra is ugr�lt att�l f�gg�en, merre cib�ltam, t�ptem a sz�j�t. A seggem lassan olyan volt mintha egy focicsapat edzett volna vele a 11-es r�g�sokra, a t�bbi apr�s�g felcs�szott a torkomhoz, a combom �gni kezdett k�v�l �s bel�l. A derekam beg�rcs�lt, �s hogy az �lm�nyt fokozz�k, be�rt�nk egy erdei �tra, ahol minden l�tez� �g engem csapott pof�n, mert figyelni csak arra tudtam, hogy t�l�ljem valahogy kasztr�l�s �s lees�s n�lk�l.

Kb. 40 perc telt el ebben a k�nban. A nadr�gvarr�s bele�gett a combomba, a l�bfejemet kikezdte a kengyel, mert szinte combig belecs�sztam, hogy tomp�tani tudjam az addigra t�zes �gy�goly�val t�rt�n� seggbel�v�s �rz�s�t, melyet a nyereggel t�rt�n� �temes tal�lkoz�s okozott minden 0,8 m�sodpercben.
�s ekkor t�rt�nt valami. Valamit elrontottam, vagy a v�gkimer�l�s seg�tett, de elhagytam magam egy kicsit �s egyszer csak be�llt valami ritmus. Iszony�an �gett minden tagom, de valahogy m�gis le tudtam k�vetni ezt az embert pr�b�l� �temet. M�g �t percig…
Ki�rt�nk az er�b�l a ny�lt mez�re.

- V�gta! – hangzott a parancs.
A lovak egym�s ut�n megny�ltak, �s hihetetlen sebess�gbe csaptak. Nyargaltak! M�sodpercek alatt az eny�m is �tadta mag�t az �nfeledt v�gt�nak. Nyilv�nval�an nem foglalkozott azzal, hogy az �letem�rt k�zd�k. Nem volt jobb �tletem, mint �t�lelni a nyak�t �s szor�tani. „Ha megfojtom, csak meg�ll!” – gondoltam. De nem. Hogy hol vette a leveg�t, nem tudom, de �n megpr�b�ltam kiszor�tani bel�le a szuszt.

�gy telt az utols� t�z perc. Sz�mot vetettem �letemmel �s k�sz�ltem a kisbolyg� m�ret� becsap�d�sra. A nyeregk�pa sz�tv�gta a hasamat, a kengyelr�l fogalmam sem volt merre lehet. Minden bel�gz�sn�l a k�nok-k�nj�t �ltem �t. Olyan volt, mint egy �k�lv�v� edz�s, ahol teljes er�b�l �tik a gyomorsz�jadat. Csak ott ilyenkor kil�gz�s �s befesz�t�s aj�nlott. Most meg ahogy j�tt. Fele bel�gz�skor, a t�bbi kil�gz�skor. Ameddig csak b�rtam visszatartottam l�gz�semet, hogy min�l kevesebbet kapjak be. Mikor m�r sz�d�ltem az oxig�nhi�nyt�l, a lovak egy vez�nysz�ra sz�pen �tv�ltottak l�p�sbe. L�ttam a lovard�t! Milyen gy�ny�r�! Etet�s, itat�s �s f�leg pihen�s. Ez kell nekem! Nyargaljon, akinek elment az esze. Itt nem az t�rt�nik, amit �n akarok. Ez nekem nem tetszik! Az utols� p�r percben r�szv�t teli tekintetek vettek k�r�l.
 

- J� volt? Hogy vagy? �lsz m�g? – k�rdezgett�k mindenhonnan.
- Meg fogok d�gleni – h�r�gtem, de az�rt pr�b�ltam �sszeszedni magam.
 

Mire be�rt�nk, eg�szen j�l �lc�ztam a lovas inkviz�ci� �ltal elszenvedett k�njaimat. Csak arra gondoltam, hogy m�g k�t perc �s lesz�llok.
Be�rve a lovard�ba m�r v�rtak. A t�bbiek ruganyos mozdulattal ugrottak le. �n is elkezdtem lefolyni a nyeregb�l, mire kaj�n vigyorral odaugrott a lov�sz fi� �s hangosan jajvesz�kelve v�vta ki mindenki figyelm�t!
- Jaj! Jaj! Bocs�ss meg! – van az�rt benn�k embers�g – gondoltam. Ekkor�t sz�vatni egy szeg�ny tudatlanon. Rendes dolog t�le, hogy m�g eln�z�st k�r!
- Jaj! Bocs�ss meg – folytatta, m�g mindenki r� nem n�zett. Neked m�g van egy �r�d befizetve – nyer�tette r�h�gve. Majdnem elfelejtettem. Hallom j�l lovagolsz, de m�g egy kicsit csiszolhatn�nk rajta! Gyere, lemegy�nk a kar�mba!
 

Mindenki vis�tott!
Hozott egy hossz� sz�rat �s a lovamra akasztotta. Csattant az ostor �s m�r l�ptett�nk is.
- L�tom, ez megy – mondta. Kicsit �gess�nk! – �s m�r indult is az a lehetetlen huppog�s.
N�h�ny k�r alatt ugyan visszaj�tt a ritmus, de olyan volt, mintha elcsig�zott izmaimat kuty�k marcangolt�k volna, �s �lepembe par�zsb�l kaptam volna be�nt�st. Azt hittem, soha nem lesz v�ge. De v�ge lett. 50 perc ut�n. Nem �rom le… nincsenek r� szavak. Porig al�zva �s v�rt izzadva, de �ltem. Tudtam utolj�ra… Csak az tartott �letben, hogy m�r nem j�het olyan, ami ne t�rt�nt volna meg itt velem.
T�vedtem!
- A v�g�re egy kis v�gta? Mit sz�lsz?
A k�rd�s teoretikus volt. Csattant az ostor �s a l� ism�t v�gtatni kezdett. �s mivel rendes tanult l� volt – legal�bbis fizik�t biztos tanult – ahhoz hogy k�r�n tudjon maradni �s ellens�lyozza a centrifug�lis els�rend� t�meger�ket, bed�lt oldalra �s egy k�pzeletbeli k�ppal�stra simulva nyargalt tova velem. Vagyis hogy csak akart. Mert, hogy �n hol jobbr�l m�sztam vissza, hol balra fordultam volna le a nyeregb�l, melyet csak az akad�lyozott meg, hogy a sz�rat haszn�ltam kapaszkod�nak. Szeg�ny p�ra m�r nagyon unhatta, hogy �ssze-vissza r�ngatjuk a sz�j�t. �n jobbra-ballra, a lov�sz meg r�h�gve befel�.
Egyszer csak hirtelen mells� l�bait megfesz�tve megtorpant, h�ts� l�baival felfel� �s oldalt r�gta mag�t �n pedig egy kb. 8-10 m�teres t�vot rep�ltem �t. Jobb v�llal fogtam f�ldet, mely azonnal be is fordult a ball ves�mbe. Arcom sz� szerint a porban. H�r�gtem. Nem kaptam leveg�t. Mindenem remegett a f�jdalomt�l. N�ha kiss� megg�rb�ltek a kar�m rudak, n�ha pedig elmos�dtak – legal�bbis �gy t�nt. Mindenki odaszaladt, felseg�tettek �s l�ttam, hogy nem eg�szen volt husz�ros a befejez�s, mert nagyon meg vannak ijedve.
- Figyelj! J�l vagy? N�zz r�m! Nem t�rt el semmid? Kapsz leveg�t – sz�longattak.
No v�lasz, az nem volt, csak halk szaggatott h�rg�s.
- Figyelj r�m – mondta a sr�c – vissza kell �ln�d, mert ha most nem �lsz vissza, akkor soha t�bbet nem fogsz!
- Hidd el, semmik�ppen sem fogok – ny�gtem ki az els� szavakat.
Ennek ellen�re fellap�toltak �s mentem m�g k�t k�rt. Haza�rve megfogadtam, hogy soha t�bbet nem �l�k l�ra. K�t h�tig hanyatt fekve, l�bam az �gnek, terpeszben kenegettem a seggem �s a combom minden h�mos�t� �s z�z�d�scs�kkent� kenc�vel �s �tkoztam a napot, amikor az els� ember l�ra �lt.

Eltelt 12 �v �s a feles�gem tal�lt egy helyet, ahol lovagolnak, de �ll�t�lag valahogy m�sk�nt.
- Fel�lem mehetsz, de ki ne ejtsd a sz�don azt, hogy l�, mert elv�lunk – summ�ztam bejelent�s�t.
Azt�n az �let megint megszervezte, hogy aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni!
- Tudod kivel tal�lkoztam Silveradon? – k�rdezte ujjongva, mikor hazaj�tt.
Kider�lt, hogy egy r�gi-r�gi b�v�r bar�tom, volt koll�g�m szint�n ott lovagol. Elkezd�d�tt az unszol�s.
- Gyere! Gyere, csak l�togat�ba!
Mit volt mit tenni? - mentem. Nagyon j� volt a hangulat. J�kat besz�lgett�nk �s n�ztem a kar�mban legel�sz� nemes l�nyeket �s azokat az embereket, akik vel�k �lik �let�ket. Hossz� �r�kig n�ztem, ahogyan sz� n�lk�l, szel�den �s v�gtelen t�relemmel veszik r� azt az el�bb m�g vadul rugdos�, f�lelemt�l fesz�lt �llatot arra, hogy mag�t�l odaj�jj�n, �s fej�t r�tegye a v�llukra. Nagy tiszteletet �reztem mindk�t f�l ir�nt, hiszen valami olyat tudnak, amin �n megbuktam. Unszoltak, hogy j�jjek �n is lovagolni.
- Nem! �n nem �l�k l�ra. Az iszony� volt! – mondtam, majd elmes�ltem t�rt�netemet.
S�rva nevettek �k is, de valahogy m�sk�nt, mint akkor ott a t�bbi lovas. Volt valami kedves r�szv�t a szem�kben. Ekkor kaptam a „nyargal�” nevet, mely egyszerre eml�keztet balgas�gomra, de m�gis valahogy egy �lom k�p�t is el�m vet�ti – ami j� �rz�ssel t�lt el.
- Hidd el! Annak a szeg�ny �llatnak is nagy szenved�s lehetett t�ged elviselni – mondta Sheriff szel�den, de hat�rozottan.
Ez meg�t�tte a f�lemet �s �reztem, hogy igaza van. M�g j�kat besz�lgett�nk aznap, s�t�tt�nk, f�zt�nk, majd mindenki hazament. A k�vetkez� alkalommal, mikor kimentem l�togat�ba, Sheriff odafordult hozz�m �s �gy sz�lt:
- Figyelj csak „Nyargal�”, gyere, kimegy�nk lovagolni!
- Dehogy megyek! Eszemben sincs! �n m�r lovagoltam annyit, hogy az nekem pont el�g volt!
- Figyelj Nyargal�! Te m�g soha nem LOVAGOLT�L. Gyere! Mutatok neked valamit – mondta halkan, de �reztem, hogy ez t�bb mint k�r�s �s nem lehet visszautas�tani.
M�r ott �lltak a lovak. Hozta a nyergeket, kaptam egy csizm�t �s csak halkan, sz�kszav�an, de pontosan �s �rthet�en mes�lni kezdett. Mes�lt a l� lelk�r�l, meg a bar�ts�gr�l. Arr�l, hogy mi a j� a l�nak �s mi nem. N�ztem a szem�t �s l�ttam, hogy igaz�b�l nem itt j�r. Valahol kint lovagolt a mez�n, �s arr�l mes�lt, mit l�t �s mit �rez. Hallgattam �s �reztem, hogy van itt valami var�zs, mely k�rbelengi ezt a helyet �s ezeket az embereket. Valahogy m�g szimp�ti�t is kezdtem �rezni a leend� lovam ir�nt. �vatosan odamentem �s felemeltem a kezem, hogy megpaskolom.
- Ne! – sz�lt r�m szel�den, de ellentmond�st nem t�r� hangon, mint ahogy egy kisgyerekre sz�l az ember, ha tudatlans�gb�l rosszat tesz. Ne paskold! Simogasd! �vatosan, finoman. Azt is �rzi, ha egy l�gy r�sz�ll, ugyan �gy, mint te. Csak finoman! Ne kelts benne f�lelmet, ne okozz neki rossz �rz�st!
Meg�llt a kezem. Elgondolkodtam. Ki ez az ember, akinek ilyen apr� dolgok is esz�be jutnak. Hogy alkot a term�szet ilyen lelki kapcsolatot, ahol valaki ennyire �li azt, hogy mi t�rt�nik a t�rs�val? �vatosan elkezdtem simogatni a lovam �s hallgattam Sheriff oktat�s�t. N�ha k�rdeztem �s � v�laszolt. Tiszt�n, logikusan, �rthet�en, de mindig a lovak szemsz�g�b�l k�zel�tve a k�rd�st.
Elk�sz�lt�nk. Fel�lt a lov�ra. �vatosan tette, lassan engedve r� s�ly�t a nyeregre. �n is megpr�b�ltam.
- �gy! – mondta - csak finoman! �s besz�lj hozz� halkan, hisz nem s�ket!
Elindultunk. �tsz�z m�ter ut�n az erd� sz�l�hez �rt�nk.
- Itt bemegy�nk! – mutatott r� egy helyre �s elt�nt a s�r�ben.
Csak ment�nk �s ment�nk. Csend volt… Hallottam a madarakat… �vek �ta el�sz�r…

B�ke volt a t�jon, bennem �s minden�tt.

�reztem valamit. Valamit, ami �tkarolt t�jat, embert �s lovat. Egy volt minden.

�s akkor azt hiszem, meg�reztem valamit ezeknek az embereknek a lelk�b�l…

Arra, hogy azt is meg�rjam mit, azt hiszem nem vagyok (Hogy is mondjam? Nem j� sz�, de hasonl�t. Azt hiszem, nem vagyok) m�lt�.

Hogy �l�k-e m�g l�ra. Nem tudom. Nem �rzek f�lelmet, csak tiszteletet �s al�zatot ezek ir�nt a nemes l�nyek �s nagyszer� lovasaik ir�nt. Tal�n egyszer, megint megpr�b�lom. De csak akkor, ha magamban igaz�n megtal�lom azt az elk�telezetts�get, tiszteletet �s melegs�get, melyet az itt megismert emberek �reznek t�rsaik ir�nt.

Tisztelettel �s k�sz�nettel mindenkinek:

„Nyargal�”
…aki m�r nem az a nyargal�, mint valaha volt �s nem is lesz az t�bb� soha …