Sheriff: Bezzeg Bronco!

Történetemnek ezúttal előzménye is van, s kénytelen vagyok idemásolni a www.paci.hu-ról néhány hozzászólást, hogy érthető legyen a saját írásom. Az egész Porfelhő barátom gonoszkodásával indult. Megelégelte, hogy minden írásomban áradozok Bronco lovamról, s egy ügyes fricskával hozta ezt a világ tudomására. Még mielőtt megszülethetett volna a legutóbbi lovaglásomról szóló beszámoló, megírta - még ha csak vázlatos formában is - ő maga.

Porfelhő
elküldve Április 13, 2003 12:48
--------------------------------------------------------------------------------

Vázlat
------
Fogadunk, hogy ma este megjelenik egy hétfánfütyülőre szóló élménybeszámoló itt, ebben a topicban, valahonnan Silverado és környéke magasságából? Oh, a forgatókönyvet már most meg tudom írni.

1. Sheriff agyából kipattan az isteni szikra, ő meg az ágyból. (A háttérben fanfár és egy bendzsózenekar együttes indulót játszik.)

2. Sheriff döbbenten konstatálja, hogy a rézfúvósok és a bendzsóbanda indulójának dacára alszik még Európa egésze, alszik Magyarország, alszik Bács-Kiskun megye, alszik Kecskemét és alszik a saját családja is.

3. Nem érti az egész jelenséget. Már reggel fél négy van.

4. Felébreszti Véres Pengét.

5. Véres Penge a csipáját dörzsölgeti és kétszer elismétli, hogy: - Jaj, de apuuuu!

6. Sheriff nem figyel rá, ugyanazzal a rössel hívja Hamiskártyást vagy a papáját.
a; a papát hívja: - Zoli, hogy az a [hosszú, hosszú cenzorfütty], de még az a [hosszú, hosszú cenzorfütty], és legvégül bátorkodom megemlíteni még hogy [hosszú, hosszú cenzorfütty], hogy ne kelljen azt mondanom, hogy [hosszú, hosszú cenzorfütty].

b; Hamiskártyást hívja: - Máris Zoli bácsi. [Hamiskártyás ennyit mond csak, s ezzel egy hétre letudta a verbális kommunikációs kényszerét. Ő hamar elkészül, mert - ahogy ismerem - este nem pizsamába bújik, hanem chapsben, statsonban, sarkantyús csizmában alszik. Neki másfél perc, hogy összekapja magát.]

7. Sheriff elégedetten nyugtázza, hogy örül a reggelnek és neki az egész világ. Hívja Idegent.

8. Idegen. Nem érteni mit mond, motyog. Ilyeneket, hogy persze, máris, hogyne... Aztán a fal felé fordul, a fejére húzza a párnát és alszik tovább.

9. Tíz perc múlva éles dudálás szakítja ki Idegent az ágyból. Sheriff csodálkozik és óg-móg, hogy Idegen még félálomban és neglizsében (haloványrózsaszínű hálóingben, epilálatlan lábszárakkal, borotválatlanul) van.

10. Sancho felnyergelte a lovakat. [- Hun érdeköl öngöm, hogy hova mennek éjszaka? Ott rohaggyon meg az összes, ahun vannak!]

Innentől kezdve rövidítek, vázolom Sheriff beszámolójának velejét.

1. Közli, hogy a lovastársak olthatatlan unszolására kapható volt egy kis lovaglásra.

2. Nagyon jól mentek a lovak, de Bezzeg Bronco felülmúlhatatlan volt.

3. Egy ároknál minden ló megtorpant, de Bezzeg Bronco rögtön átment.

4. Amikor eléjük ugrott egy kiskunsági grizzly medve, az összes ló prüszkölt, hátrált, de Bezzeg Bronco elkapta és hátracsavarta a vérmedve első mancsát, hassal a földre kényszerítette a grizzlyt, majd a hátára térdelt és lekevert neki két irgalmatlan tockost.

5. A lovak megnyugodtak, de Bezzeg Bronco nyugodott meg a legjobban.

6. Találtak egy eleddig még soha nem látott/hallott kutyakaparót, ahol kiváló ebédhez jutott a társaság.

7. Ebéd után Sheriff véletlenül belefejelt a szemöldökfába, amitől megreccsent a vityilló teljes ácsszerkezete.

8. Vállal megpróbálta helyreállítani az ajtófélfát.

9. Összedőlt a kutyakaparó.

10. Sheriff levonja a konzekvenciát: a nagy recsegés-ropogásban a házikó mellé kikötött lovak idegesen toporogtak, az egy szem Bezzeg Broncot leszámítva, mert Bezzeg Bronco igen jó ló.

11. Hogy Idegen hosszas tárgyalások nyomán megmentette az egész csapat életét a viskó tulajdonosától, az mellékkörülmény, Sheriffnek fel sem tűnik, de majd, valamikor, egy baráti tábortűz mellett elmsélik neki. Ő akkor majd igen meglepődik, hogy "mik" történnek a világban.

12. Megjegyzi végezetül, hogy semmi kis túra volt, eseménytelen kellemes kis lovacskázás. Hiába na, Bezzeg Bronco jó ló.

--------------------------------------------------------------------------------


Barefoot
elküldve Április 13, 2003 15:56
--------------------------------------------------------------------------------
Hiányozni fogsz nekünk Porfelhő! Persze tudom, hogy ezután is láthatunk majd (legalább a bőrödet kiakasztva a silveradoi ivó falára), de az már nem lesz ugyanaz
--------------------------------------------------------------------------------

Porfelhő
elküldve Április 13, 2003 16:38
--------------------------------------------------------------------------------
Ugyan Barefoot! Szerinted Hamiskártyás ennyire megorrol amiért leírtam, hogy teljes menetfelszerelésben alszik?
--------------------------------------------------------------------------------

Ken Tacky
elküldve Április 13, 2003 20:19
--------------------------------------------------------------------------------
Porfelhő, ez nagyon tuti volt!!!
--------------------------------------------------------------------------------


Urbanista
elküldve Április 13, 2003 21:02
--------------------------------------------------------------------------------
Porfelhő!
Egyáltalán nem rejtem véka alá, hogy mindig nagy örömmel olvastam az írásaidat, mivel nem csupán a határtalan lószeretet érződött ki belőlük, hanem olyan irodalmi élményt nyújtott legtöbbjük, amihez hasonlóval nem sok „firkász” tudta megsimogatni a lelkemet.
Nos, nagyon sajnálom, hogy ennek minden valószínűség szerint vége. A legutóbb elkövetett szösszeneted következtében alighanem mártírhalált halsz. Méghozzá nagyon hamar.
Biztosan ismered azt a kedves kis mondást, hogy: Halj meg a neved napján!
Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ez a nap holnap lesz, éppen akkor amikor a silveradoi sheriff haragja eléri csúcspontját.
Mit mondhatnék? Kívánom Neked, hogy rövid életed utolsó névnapja legyen hosszú, hiányt ne szenvedj se ételben-italban, se nőkben! Amikor aztán Sheriff személyében kopogtat ajtódon az elkerülhetetlen végzet, az rövid és fájdalommentes legyen!
Boldog névnapot, béke poraidra!
--------------------------------------------------------------------------------


Sac
elküldve Április 13, 2003 21:15
--------------------------------------------------------------------------------
Azért én még nem temetném el Porosfelhő barátunkat

Igaza van: Bronco tényleg jó ló!!!
--------------------------------------------------------------------------------


Zsubaba
elküldve Április 13, 2003 21:17
--------------------------------------------------------------------------------
Tökmind1
Én úgysem hagyom, hogy Apámat bántsák! Balhé lesz embörök!
--------------------------------------------------------------------------------


Ramirez
elküldve Április 14, 2003 08:29
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Porfelhő!

Örültem, hogy ismertelek.

Tisztelettel adózom egy kiváló harcos emléke előtt:

Uff!

Ramirez
(Ásító Kecske)
--------------------------------------------------------------------------------


Adrienn
elküldve Április 14, 2003 08:38
--------------------------------------------------------------------------------
Lehet, hogy Porfelhő túléli?
Úgy tűnik, ekkora arcátlansággal Sheriff már nem tud mit kezdeni. Elapadtak a gondolatai, vagy megütötte a guta mérgében.
Vagy csak elromlott a vekker, és a hét végén nem lovagolt.
--------------------------------------------------------------------------------


Porfelhő
elküldve Április 14, 2003 09:21
--------------------------------------------------------------------------------
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a részvétnyilvánítást. Azon szerencsés kevesek közé tartoznék, akik még életükben a kezükbe vehetik a saját halálhírüket közlő gyásztáviratot? Nem hiszem.



Eddig az előzmények, s most lássuk a választ!

Korán keltem vasárnap, nagyon korán. Vagy nem is tudtam aludni éjjel? Az is lehet. Mindenesetre még sötét volt, amikor lóhiányom elviselhetetlenné vált ágyban fekve. A TV képernyőjén videoklip villódzott elviselhetetlenül, s a hangszóróból egy rosszabb sorsra érdemes zenekar (elmebeteg pszichopatáknak látszottak elsőre, másodikra meg még annál is sokkal rosszabbnak) zenének perverz rosszindulattal sem nevezhető végterméke vinnyogott. Anyátoknak óbégassatok! Hát hun country ez, he?- nyúltam a távirányító után. Nem vagyok én csömöri vérmacsó, hogy ilyen nyálas ocsmányságot hallgassak! (Nem kell temetnetek Pormacskát! Én sem temetni jöttem őt, de nem is dícsérni persze! Az olyanokat, mint ez a kazettatolvaj, nyereg elorzó, Csömör szégyene, Börzsöny sötét foltja, jobb temetetlenül hagyni, miután végeztünk vele. Na csak jöjjön le Silveradora pénteken, ahogy ígérte. Majd úgy jár nálam is, mint Amigonál! Leitatom, mint a pinty. (Vajon hogyan itat le a pinty?)

Lényegre! Tömören! Csak úgy, ahogy szoktam. Ímé beszámolóm a világot megrengető vasárnapi eseményekről:

Már javában vasárnap volt, amikor hirtelen döbbenten konstatáltam, hogy még éjszaka van. Én meg már indultam volna a lovaimhoz. Két hete nem lovagoltam egy rendeset. Hét közepén ugyan mentem egy kis nyúlfarknyit Karimmal, de mi az a három óra? Arra sem elég, hogy lihegni kezdjen a szürke arab, nemhogy elfáradjon. Rólam meg ne is beszéljünk! Orgovány alatt meg is fordultam vele, mert nem értem rá tengernyi dolgomtól.

Nem értem az egészet. Két hét - lovaglás nélkül, itt a vasárnap, a lovas nap, a szent nap, a gyönyörök eljövetelének napja, s még mindig itthon vagyok? Hát mi van itt, a szentségit? Alszik mindenki? Hülye kutya! Ez is mindig a lépcső elé fekszik, aztán meg rendre majd kitöröm a nyakam, ahogy botorkálok lefelé. Villanyt nem gyújthatok ugyanis, agyonvernének kis családom álomszuszék tagjai.

Úristen! Mi van szegény Véres Pengével? Csak nem halva fekszik az ágyán? Meg se mozdul! Jaj! - hasít belém az apai aggodalom. Csak nincs valami nagy baj?

Jól van, jól! Nagy baj nem lehet, mert csámcsogva szuszog. Gyengéden belerúgok az ágya oldalába, s ráordítok: Ha jönni akarsz, van egy perced!

Mégis baj van! Esze ágában sincs jönni. Alszik. Amikor bökdösni kezdem, rúg és üt. De nem ébred fel. Ekkor szinte meghunyászkodom. Hát apa az ilyen? Itt költögeti, böködi a lányát hajnalok hajnalán.
Hát én ugyan nem teszem ezt - döntök hirtelen, s egyetlen mozdulattal kiborítom az ágyból. Még ugyanazzal a mozdulattal elzsákmányolom előle az ágyneműt, s feldobom a felső ágyra. Így nem tud belévackolódni.

De még nem győztem. Mert megmosdik ugyan, de folyamatosan alszik. Lekóvályog a földszintre. Rohanok utána, s kikapcsolom a nappaliban a TV-t, melyet ő álmában bekapcsolt, mondván mingyá kezdődik a lakilúúk meg a többi hihetetlenül izgalmas ocsmánybárgyúság, s ő azt addig nézi, amíg alszik itten egy kicsit.

Rövid közelharc árán ezt is sikerül megakadályoznom. Megtömöm chips-szel, s indulunk Silveradoba. Lebbencs kutyámat álnokul lerázzuk (tüzel, nem vihetjük ki Bitanghoz), s már robogunk is.

A kocsiból hívom Hamiskártyást. Na végre! - nyöszörgi a telefonba. Szerintem három napja le sem hunyta a szemét, s talpig cowboy cuccban várta, hogy érte menjünk, s végre lovazhasson. Múlt hét végén beteg volt, kihagyott ő is egy hétvégét. Mikor beszállt a kocsiba, látszott is rajta, hogy szarul van. Még két nap lovaglás nélkül, s elviszi a kór örökre, Istenemre mondom.

Elégedetten nyugtázom, hogy kezd a világ olyanná válni, amilyennek mindig is lennie kellene, amikor éppen nem lóháton ülök. Ilyenkor olyannak kellene lennie, hogy éppen lovagolni megyek, süt a nap, zsebemben ott a mézes szilva, a kulacsban cabernet savignon, a tárban hat töltény. Ki nem szarja le, hogy kis híján elpatkoltam a héten? Kit érdekel, hogy az infarktus ott állt a hátam mögött többször is, s éreztem a nyakamban forró lehelletét? Hát nem tudom, hogy ki nem szarja le, de én ilyenkor bizony leszarom nagy ívben.
LOVAZNI MEGYÜNK!

Idegen nem jön ma velünk. Műanyag cowboyéknál nem minden hétvégén van lovaglás. Ők időnként Egerbe mennek a haverokkal mulatni. Érthetetlen. Mi jó van abban? Mi jó lehetne benne egyáltalán? Egerben nincs semmi. Ló, western nyereg meg egyáltalán nincs benne.

Sanchonak kiszólok a kocsiból, hogy ne vigye ki a lovainkat a karámba, vagy ha kivitte, hozza vissza. Az idő pénz, nem érünk rá szarakodni, ugyanis ma semmi dolgunk, lovagolni megyünk, tehát sietünk. Sancho természetesen nem vitte ki a lovainkat. [- Hun érdeköl öngöm, hogy siettök, hee? .... Ott rohaggyon mög az összes kecske, ahun van!]
Mi van? Milyen kecske? Nem értem. Részeg ez a Sancho? Nem lehet, hiszen soha nem iszik. Na mindegy, nagyobb dolgok felett is elsiklottam már, mint ez az érthetetlen kecskézés. Lovak, azok igen! De kecskék? Ki érti ezt?

Mint később kiderült, a dolog nyitja a Feri. Ő szerezte a kecskéket Sanchonak. Törzskönyvezett, kicsi, édes-aranyos, fehér színű mekegőket. Az egyik boxban fogadtak minket. Először persze kisbéri törzskancáknak néztem őket, de hamar beláttam, hogy nem lehetnek azok. Annál azért jobban néztek ki. (Porfelhőnek kisbéri törzskancája van! - a szerző megjegyzése)

Innentől kezdve rövidítek a beszámolómon, s csak a lényegre szorítkozom:

Tüzes Víz unszolt, hogy lovagoljunk együtt vasárnap. Így aztán irány feléjük. Ő szombaton abszolválta a családi lovaglást, ma már csak a kemény kóbojok társaságára tartott igényt. Beígérte, hogy Kopaszt és Szecseta Árpit is hozza magával. Megbeszéltük, hogy régi tanyájukon találkozunk. Mi értünk oda hamarabb. Kopasz, Suttogó és Árpi Tüzes Víz elé lovagoltak. Alig vártunk egy pislantásnyit (a trágyadomb oldalában kivitelezve), s már meg is érkeztek.

A mézes szilva megkezdte körtáncát. Jól járta!

A buckás-borókás útvonalon (melyet egyes ismerőseim csak a lovasok Beteljesült Ígéretek Földjének neveznek) lovagoltunk az Ádám tanya felé. Nagyon jól mentek a lovak, Bronco pedig egyenesen felülmúlhatatlan volt. Árpi meg is jegyezte:
- Miféle lú ez, Zoli bátyám?
- Ez a Bronco, szép, szerelmetes ecsém! Tudod, amit a Kastélytól cseréltem.
- Az a kis pej shagya? Hinnye de fájintos jószág lött belűle!

Mindig mondtam, hogy ez az Árpi gyerek, ez nagyon ért a lovakhoz! Kifejezetten szakértő. Lám most is, hogy rátapintott a lényegre. Pedig nem volt könnyű észrevennie, hogy Bronco mennyire jó ló. Egyszerűen azért, mert abban a csapatban csupa jó ló volt velünk. Kopasz lova elnyűhetetlen. (Pedig Kopasz nyűvi rendesen!) Tüzes Víz Rémusza a legjobb vérvonalú díjlovak leszármazottja. Hamiskártyás gidránja a világ legjobb lova.* (*Gazdája szerint.) A többi meg mind arab. Ami ugye már önmagáért beszél. Az arabok mindegyike maga a bizonyíték, s nem ígéret. A velünk lévő lovakért meg pláne olyanok, amikért akármelyik arab sejk sírva könyörögne. Ezt biztosan állíthatom. (Annál is inkább, mert nagyon ritkán fordul meg arab sejk Silverado környékén.)

Egy ároknál minden ló megtorpant. Természetesen Bronco is. Nem bolond ez a ló, hogy csak úgy belerohanjon. Nem kisbéri ez. Mivel nem volt összeroskadás alatt lévő híd közel, s távol, kényszeredetten átment.
- Se jeges víz? Se ingó fahíd, korhadt deszkázattal? Se semmi? - csóválta a fejét. Hát már a seriffre se lehet számítani?

Amikor elénk ugrott egy kiskunsági grizzly medve (szép szines tollazata volt és berregve-surrogva rebbent fel a fűből), az összes ló prüszkölt, hátrált, de Bronco lovam nem. Épp az előtte illegő-billegő sárga kanca kívánatos hátsójával volt elfoglalva. Nem bolond ez a ló, s pláne nem kisbéri. Még szép, hogy a csajokkal foglalkozik, s nem holmi grizzlykkel. Itt a seriff a bazi nagy coltjával, a grizzlyk az ő reszortja. Ép eszű ló nem hergeli magát olyasmivel, ami nem tartozik a hatáskörébe.

A lovak megnyugodtak, bezzeg Bronco ideges lett. A kanca ugyanis eltávolodott, s a másik csődörhöz közelebb került. Valamire való ló ettől még nem feltétlenül kell, hogy hörögve vegye a levegőt, s azonnal széjjel akarja b...ni a hülye libát, akarom mondani kancát. De Bronco nem egyszerűen egy valamire való ló, hanem A LÓ. Az eszmei lényege a lónak. A megtestesült álom. Naná, hogy megorrolt a kancára. Egy csődör ilyen kell legyen, ha a silveradoi seriff kegyeire pályázik. Éljen, villogjon! De nagyon, a szentségit!

Az Ádám tanyánál Kopasz, Árpi (hej, de ért a lovakhoz ez a fiú) és Suttogó visszafordultak, mi meg belovagoltunk a megszálló német vendégseregbe. Pofájuk leszakadt, amikor megláttak minket talpig chapsben, puskatartóval, lasszóval, marconán. Odasereglettek körénk, s faggatni kezdtek: Honan jövünk, hová megyünk, hol lehet errefelé cowboykodni. Kénytelen voltam a mézes szilvapálinkát elővenni, s körbekínálni. Ettől kissé elszótlanodtak, s sikerült egérutat nyernünk az étterem felé. Egyszer csak rohannak a svábok, hogy az egyik lovunk elszabadult, s éppen megy kifelé a világból. Tüzes Víznek zokogták el ezt a szörnyűséget, azt gondoltuk hát, hogy Rémusz a szökevény. Kisiettünk az étteremből, s látjuk, hogy Fanta az. A kanca össze-vissza rohangált, Bronco és Rodeo meg őrjöngve próbált kötelékeitől szabadulni. Szemmel láthatóan elhatározták, hogy előbb megölik egymást, majd adnak a kancának. Bronco még csak istenes volt. (Olyan haragvó, félelmetes, egyszersmind gyönyörű istent kell elképzeni. Mondjuk Vulcanot, talpig arany vértben, ahogyan fegyvereket kovácsol az Etna kráterében.) Rodeo azonban minden képzeletet felülmúlóan őrjöngött. Alig lehetett lecsillapítani. Képes lett volna magát tönkretenni. Lába beleakadt a kikötő korlátba, majd a kikötőszárba. Mindenáron fel akart ágaskodni. A németek szájtátva figyelték a ribilliót. Fantát újra megkötöttük, s megállapítottuk, hogy egy nagy barom állat az, aki engedélyezte a lovasboltokban kapható pánik-karabinerek árusítását. Szar az összes. Amint egy ló valóban bepánikol vagy egy megvadult csődör el akar szabadulni, ezek az ócska öntvények azonnal törnek. Épp akkor hagynak cserben, amikor a leginkább nem kéne. Fanta azért szabadult el, mert az Ádám tanyán csak a lovak karámjánál van elég hely a vendéglovakat kikötni. Az ő lovaik között van pár póni, amelyek szemét módon inzultálják a vendég lovakat. Lerágják róluk a nyerget, kantárt, kötőféket, fület, sörényt, mindent. Fanta ezt nem nagyon díjazta. A méneket ugyan eleve biztonságosabb helyre kötöttük, de a szabadon rohangászó kanca őket is felhergelte.

Brokkoli krém leves, tüzes szarva pörkölt, capucchino és egy nagy kanál, Véres Pengétől zsákmányolt gesztenyepüré volt a jussom ezen a napon. Heineken sörrel körítve.

Ebéd után elbúcsúztunk a németektől, s csodáló sorfaluk között macsósan kilovagoltunk a tanyáról, mint Charles Bronson a Volt egyszer egy Vadnyugat végén, miután lelőtte Henry Fondát.

Ha valaki jobban a körmünkre néz, rájön, hogy homlokegyenest Silveradoval ellentétes irányba indultunk. Gyerek volt még az idő, a nap is ki-kikukucskált a felhők szoknyája alól, minek mentünk volna hát haza? Útba ejtettük a Kondor tó környékét. (Hiper-szuper védett terület, de olyan is!!! Méltó a védelemre.) Az útba ejtést hatalmas fenyveserdőn toronyiránt átvágva véltük a leginkább célravezetőnek. S igazunk is volt. Baromi jót lovagoltunk. S Bronco tényleg a legjobb ló a világon. Még az olyan behemótoknál is sokkal királyságosabb. mint Piaffe dromedárja. (Remélem ezt nem olvassa, mert kikaparja szemem.)

A Kondor tó kiszáradt medrénél komoly, demokratikus döntési mechanizmust alkalmazva közösen dönttük el, hogy merre tovább. Elmondom, hogy ez hogyan zajlik: Én megeresztem Broncot, odadobom a szárat, s elrikoltom magam: Hiiiíííííjjjjjááhijjjj! S vágtatok az asztal simaságú gyepen, a nádas foltokat kerülhgetve Broncoval, mint az őrült. A többiek meg demokratikusan vágtatnak utánam.

Fülöpházán jött a fagyis autó. Tüzes Víz, megint csak a demokratikus döntési mechanizmusra támaszkodva úgy döntött, hogy fagyizunk. Megálltunk, leszálltam a lovamról (amelyik szép nyugodtan álldogált, hiszen nagyon jó ló!), s a megrettent sofőrlányt (asszonyt?) felszólítottam négy darab, egyenként uszkve két gombócos fagylalt kiszolgáltatására. Véres Penge közben nyafogott kicsit, hogy Rodeonak leesett a fejéről a kantár, miközben ő a hátán ül. ????? (Félfüles, western kantárt használ, s a csődör egyetlen mozdulattal ledörgölte magáról.) Nem tudom, mikor érem már meg, hogy a lányom tudjon végre lovagolni. Most is segíteni kellett neki, pedig már 12 éves. Igazán egyedül is felkantározhatná az idegbeteg angol telivér csődörét a nyeregből előrehajolva, nem? Mindig csak nekem kell megoldani mindent. Mint például azt is, hogy a fagyikat szétosztva miként is szálljak nyeregbe a sajátommal a kezemben? Bronco kiváló lóhoz méltó módon toporgott és tobzódott, mivel a többiek már elindultak. Nekem egy ló ne álldogáljon, mint trójai rokona, vagy mint valami beteg elefánt, ha a többi ló elindult. Az én lovam azonnal oda akarjon rohanni a kancához, s akarja azonnal meghogyishívjákolni. És közben ordítva nyerítsen, és forogjon, és vágtasson helyben! Bronco természetesen jó ló. Ebben az értelemben is maximálisan teljesítette elvárásaimat. Egyetlen elvárásom nem teljesült. Jelesül az, hogy a fagyi vagy a pofámba kenődik, vagy a ló sörényébe veszik vagy a földre pottyan. SIKERÜLT A TOMBOLÓ LÓRA FELSZÁLLNOM KÉTGOMBÓCOS FAGYIT NYALOGATVA!!!!!!

Préridzsóék tanyája volt a következő állomás. Otthon voltak, vesztükre. Meghívattuk magunkat teára, amiért a cabernet savignonnal fizettünk. Jó csere volt. Ők kevés bort ittak, mi meg sok teát. Egyfolytában fűztem őket, hogy jöjjenek el a marhahajtásos áprilisi túrára. Amikor láttam, hogy Préridzsó Dietertől, Dieter meg tőle várja a beleegyező bólintást, tudtam, hogy elvesztek. Jönnek ők is. Hajnalban érkezett Dieter Németországból, s hozta Jacklinet, a kislányát is. Ő is jön majd Jásszentlászlóra Félix hátán.

Na gyorsítsunk, mert már én is unom! Haza indulás, érzékeny búcsú Tüzes Víztől a Szőke Csödörnél, majd tovább Silveradoba. Még áthoztuk Charlie barátunkat, az öt éves pej heréltet, hogy újra megmutassuk neki, milyen jó dolog is a nyereg és a lovas a hátán. Már egy éve nem volt része ebben a mulatságban. Feri (a gazdája), Démon (utolsó lovasa/egy nap három esés/) és Sancho minden intelme és félelme alaptalannak bizonyult. A ló úgy viselkedett, mint valami angyal. Nem bakolt az egyet sem a nyereg alatt. Először én, azután Véres Penge, majd Hamiskártyás ültünk a hátára. Mostantól Sancho naponta lefutószárazza nyereggel a hátán, én meg lelovagolom valamelyik nap a túra előtt. Kölyök, azért kösd fel a szoknyád korcát!

Jó nap volt, jó nap volt, de mégis van bennem egy csomó hiányérzet. Alig 12 órát lovaztam, mi lesz így velem, ha ez állandósul? Mikor tudok már végre egy jó, több napos lovastúrán részt venni? Meddig kell beérnem ezekkel a kis pimf lovaglásokkal?

TUDOM MÁR! HÉTVÉGÉIG! BIRKABUNDA! (Azaz juhhéj!)